„Belégzés, majd újra kilégzés. / Nem szédít álom, nem fáraszt a múlt: / aminek örültem, elmúlt mindig, / amitől féltem, máshogy alakult.” Ármos Lóránd versei a legfrissebb Bárkából. 

„szitokszavak // hagyják el ajkam, és e szavak / szorítják testem az árbochoz, / olyan szorosan, kiserken a / vérem, csordogál el az élet” - A friss ötvenéves Jász Attila Bárka-indító versei. 

„Semmiben sem vagyok elég jó / még szomorúként is közhelyeket érzek / semmiben nem tudok teljes ember lenni / minden mondatom elcsépelt idézet.” Melher Dóra versei a legutóbbi Bárkából. 

„Mintha az ég nyílna meg itt, / az interfészek mind leesnek / Manilától Michiganig -  / e csillaghullásban szeretlek.” Mogyorósi László versei. 

„nincs tőlünk irigyelni / jogod ezt a ziháló, / utolsó diadalt.” - Petrőczi Éva versei a legutóbbi Bárkából. 

„Mintha a mögénk került időre tapadva,/ a város a bőrünk lenne. Folyton horzsolódik, / és lassacskán heged.” Balaskó Ákos versei a Bárkából. 

„s az is lehet, hogy végül nem tudok / még megpihenni sem, de érkezésem / kárpótol mindenért, mert meztelen / fekszik a völgy, míg nézem nesztelen, / s fokozhatnám tovább, mivégre éltem” - Markó Béla...

„...hosszú a tél az agyag égetésre vár / nádudvari tájhazában fekete világ / ahogy a sziket emészti a nyár / a kemencében izzik a parázs / és a sűrű fekete füst átjárja / keresztül-kasul örökségedet”...

„most féktelen nagy száguldozást érzek / álmok futnak neki a csontnak / s egyedül nagyokat koppan a lélek / ma éjjel húsom jelmezbálján magánynak / öltözött az élet” - Magyari Barna versei. 

„...madár mivoltom száz alakban, / szabadságvágyam szárnyra kelten: / szürkegémek a képzeletben, / riadtság fülesbagoly hangja” - Egyed Emese versei a Bárkából.