Magyari Barna
Varázs
Lenyúlja önmagát az én
vallat a hús vallat a váz
asszony nélkül recseg az éj
aludj el szépen kis varázs
a kedves elrejti mellét
alszik az ölelés a nász
meredek gleccserfal az ész
aludj el szépen kis varázs
a vereség is aluszik
nem káromkodik már a száj
csak ajkunk görbül egy picit
aludj el szépen kis varázs
szunyókál bőrünkön a ránc
öregedésben nincs románc
magadhoz pár szót odavágsz
aludj el szépen kis varázs
az emlék könnyen elreped
a hiány mindig óriás
hunyd már le végre két szemed
aludj el szépen kis varázs
poroltó leszel szapora
mit a futótűz is magáz
mégis ég az emberfia
aludj el szépen kis varázs
Gimnáziumi emlékek
lányságukban
pancsol a fény
e játéktól
ragyogok én
bár az idő
öltöztetett
a szép lány mind
örök gyerek
változtak de
bármit látok
ők szememben
mindig lányok
kis szoknyában
vers-kész lábbal
jönnek és a
lelkem szárnyal
Megjelent a Bárka 2026/3-as számában.
