Nagy Hajnal Csilla
A túlsón
Két hónapig nem
borotválni a lábad és a
mégis csupaszon maradt
foltok összekötve egy
térképet adnak ki
na az vezet hozzá
ezt mondta az első.
A belőled tàplálkozó
kincses térkép. Egy piros
X a térdkalácsod alatt.
Ott bújkál Isten
elméletileg
őrült volt úgyhogy hittem neki
de semmit sem találtam.
A második azt mondta
ne keressem és majd
Ő megtalàl persze addig akár
őt a másodikat is megtalálhatom
újra és újra
a lábaim között.
Azok a dolgok amik nem
történtek meg sokszor mégis
a legigazabbak.
Épp ezért mondhatta volna a
harmadik
hogy fogjam meg a kezét és ő majd
elvezet hozzá
ügyes húzás lett volna csakhogy ő
sehová sem akart vezetni engem.
A legkevesebbet az tudott segíteni
aki pedig jelen volt annál a
történelmi pillanatnàl amikor
felfedeztem egy csillagképet két
megnevezhetetlen falu között és
azt mondta remèli örökké együtt leszünk
aztán az arckifejezésem láttán
meggondolta magát hogy
oké
de akkor legalább egy fél évet
bírjak ki vele amit később
nagy nehezen
lealkudtam három hónapra.
Az ötödik
ha jòl számolom de
akkor is ha
nem
éppencsak egy fénykèp
erejéig vetette fel a kérdést
mi van akkor ha
Ő nem is létezik?
Te szentül hitted
Én vagyok Ő
és legnagyobb tragédiánk volt hogy
én nem hittem neked.
Most ott ül Isten a
túlsó parton
néha felém int én meg idegesen
jelzek a fejemmel hogy
jól van látlak de
mit segít ez most már rajtam?
Fél egy
A lány kamaszkorában
írt egy novellát
csak azért, hogy valahol
megölhesse magát,
fájdalom nélkül.
Évekkel később azt álmodta,
hogy felemeli a konyhakőről
Sylvia Plath törékeny testét,
cipőket rajzol lábaira, majd
lesétál vele a ház előtti lépcsőn.
Hallja, ahogy a falak
összeomlanak mögötte,
pedig azt remélte, hogy nem csak
Sylvia testét menekítheti ki.
A levegő körülötte megtelik porral,
törmelékek zuhannak szerteszét,
majd leér a lépcsőn és megfordul.
Mögötte pedig ott áll a sárga épület,
érintetlenül, teljes rothadó
pompájában.
Az ő kezében pedig már csak egy
pár rajzolt cipő fekszik.
A versek a Bárka 2016/3-as számában jelentek meg.
