Versek

 

 Nagy_Zsuka.jpg

 

Nagy Zsuka

 

anya és a negyven év

 

anyát kipakolták azt mondta ő már nem is nő
csak orvosi protokoll anya feledékeny kislányom
megint nem jut eszembe mondja azt is békélj
meg az apáddal másnap összevesznek anya pár
centivel hátrébb teszi a tojástartót anya is
morog apára mert kemény héjú káposztát
vett és az nem tölteni való

apa egyszer fellökte anyát anya sírt és én is
lent ültünk a ház előtt mert apa nem engedett
be és minden szomszédra mosolyogtunk apa
házias mindent megcsinál és sokszor öleli meg
csókolja anyát aztán valamiért mindig meglöki
rákiabál anyáék tengerpartra utaznak sokat
gondolkoztak menjenek-e anyának senkije nem
volt apámon kívül negyven éve csak  az az egy
én meg csak nézek mennyi mindent kipakol
negyven év meg az egyetlenegy mennyi hiba
jutalom bűn csalódás remény mostantól jobb
lesz  de ugyanaz mégsem lett más hiába és
hányszor gondolták anya mondja csináljunk
unokát apáddal úgy megnyugodnánk az egy
másik vers de nézd anya ez kész

 

 

kötés

 

az otthon az ahol enni kapok és
inni ahol kicserélik a sebemen a kötést
ahol sokáig lehet aludni ahol el lehet
bújni a napok elől ahol anya van meg
apa ahol kitakar az álmatlanság és anya
betakar ahol apa paprikás krumplit csinál
ebédre és  tévét nézünk betakarózva teával
a kezünkbe az otthon az ahová haza lehet
menni ha túlél az ember ha megvágják
a hasát az otthon az mikor nem tudja az
ember milyen mikor nincs mert neki van
ahol megmossák és bekenik a varrat helyét
ahol sok citromot raknak a teába ahonnan
nem kell menni munkába az otthon az
ahonnan van hová továbbmenni mikor bír
az ember egészséges és életre kész  az
otthon az ahol anya apa van és az aki túlél

 

 

bicikliút kettő

 

műanyagpapucsban a ház hátánál  szakadt sezlonyokon ül a vidék
szilvát  barackot paradicsomot főz a nyári konyhában kidobott bútorok
a kamarában boroshordók lopótök kemping és csepel porcelán nippek

hagymaszag árad macskahúgy ólszaga az udvaron unokák kis lavórokban
fürdenek nagy karéj zsíros deszkát esznek nagyanyjuk fekete kezéből

öregasszonyok várnak felszámolt állomásokon zsákjukban konyhakert
gyógyító füvek félve néznek a világra kérik igazítsa meg rajtuk a zsákot

berögzült mozdulatokkal él a vidék ugyanazzal segít amivel öl egy szál
kolbászért kalácsért néha nem kérnek hanem ölnek és a vének holtan is
gereblyézik a földet tépik a dudvát tanulni küldik a házat az utcát

műanyagpapucsban a ház hátánál presszókból kidobott színes műanyag
székeken ül a vidék pereg a malter kiég a villany a spóron kész a lekvár
semmi nem fáj kapát fog a hajnal és esőt zokog hazát szárít zsinórján

 

A versek a Bárka 2016/3-as számában jelentek meg.


Főoldal

2016. július 29.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png