Égetnek a szavak

minden artériám feszített kötél
rajtuk a szenvedélyt szőnyegként vered
te ott írsz én itt égetnek a szavak
az ábrándozás is nagyszerű veled 

tőled magamig hordom az életet
lelkembe tekerem ami törékeny
ezernyi csókot álmodik ajkam de
hány öröm fér el egy emberi génen 

arcod mellé arcomat szíved mellé
szívem – így rakja ki a gyönyör magát
s mert most messze vagy közös takarónknak
betűcérnájával varrom az éjszakát

A partvonalon túl

amikor az állítmányok végsebességét próbálgatom
pillanatok alatt szobámba hoz téged a mondat
s a kétsávos franciaágyon könnyedén megelőzöm
a szupermodern rideg valóságot
a gondolaterkélyről minden remekül látszik
percekig elnézegetem ahogy
ezrek halántéka mögött a dohos önzést
kiszellőzteti a jótékony léghuzat az eszme
majd szeretet járja át a várost
s akár hajdani május elsejéken a léggömbök
szállnak a színes szívbuborékok
a bankok hatalmas átutalásokat bonyolítanak
férfiről nőre nőről férfire vándorol
lelkünk lenyomata az ábránd-valuta
szellemvilágunk számmisztikájában
már a harmadik hatványra emelve tündérré nemesül az ördög
sejtotthonunkban több száz tézisből válogatva
tévézik a tudatereink internetjéről pedig kedvünk szerint letölthető
a csókolózás az ölelés vagy a sistergő séta a szív-sikátorból
arrébb a jól előkészített betűpázsiton
mindig látványos mérkőzés a jó-gonosz örökrangadó
de most kóma-labdámmal az utolsó álmon is túlfutottam
s a partvonalon túl kezdődik a reggel

Megjelent a Bárka 2008/5. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Tőzsér Árpád verse
Kocsis Csaba prózája 
k. kabai lóránt verse
Czakó Gábor prózája
Nádasdy Ádám dalszövegei
Miklya Zsolt versei
Osikovicz Edit versei
Lárai Eszter versei

Főlap