Endrey-Nagy Ágoston
A kitartásról
Igazi floridai viharok jönnek; jeges, iguánákat
falhoz csapó tornádók. Fókuszt keresel, figyelmet
cövekelsz, legyen mibe kapaszkodni. Kitartasz,
mint pergamenbőrön az évmilliók óta változatlan
pikkely. Az érdeklődés átmeneti. Szökj be még
a szűkülő pupillán a vihar szemébe. Mész, maradsz,
a mérgedet te választod. A hüllőagy előre tudja döntéseid.
Kihasználtad a napos időt, de kint felejtetted a grillsütőt.
A harag centrumában maradsz, ahol már nem tudsz
mit tenni, csak összetekeredsz, mint egy műsorról
törölt film moziplakátja, színjátszó pikkelyeid
a külvilág felé fordulnak. A szélvész elvonul,
felszólítások és kijelentések nőnek körbe.
Invazív nyugalmad miatt vadásznak majd a helyiek.
Folyondár
Folyondártölcsérek, a nyár visító megafonjai.
Egyik nagyapámat ilyenkor temették. A másikat
nem tudom, mikor. Nem ismertem. Anyám
csak annyit beszélt róla, hogy ne vádolhassam
elhallgatással. Azt sem tudom, hova. Azt csak
nagyanyám, de amint őt ilyenekről kérdezem,
fájni kezd állkapcsa, amit a férje vert kattogósra.
Azért kijár évente kétszer.
Anyámmal és nagyanyámmal ülünk egy asztalnál.
Nem szólunk, rágunk, az állkapcsa kattog,
megsimítja néha.
Ragyog a kert, matat a futóbab,
rikítanak a paradicsom sárga csillagai,
kitárulnak a folyondár virágai.
Minden szájban az ordítást,
amire nem került sor.
Bársonyfekete bogarak alszanak bennük.
Pünkösd
A juharlombon átderengett a közvilágítás, izzó korona,
milyen szép volt. Szatyrodban fagyasztott tintahalkarikák
olvadoztak. A melletted leparkolt ételfutár bukósisakját
leemelve egy pillanatra megállt, felnézett a juharra.
Amint fejeteket lehajtottátok, találkozott a tekintetetek.
Értettétek volna egymást, nem volt mit mondani.
Megjelent a Bárka 2026/1-es számában.
