tisztességes verset szeretnék írni,
mert olyat érdemelne; lenne maga,
gyerekből is csak ilyen kellett volna.
néha az is vagyok, szeretném hinni. 

egy, kettő, három fiút felnevelni;
és úgy igaz: anya csak egy van — mama,
érthetetlen a néma gyerek szava.
ezt kellene tisztességgel megírni. 

de a nyelv kevés, egy mondat nem tesz semmit,
tisztességről pedig keveset sejdít;
a vers hidegében minden szó vacog. 

leírtak sosem válhatnak olyanná,
nincs egy őszinte sor, mely elmondhatná,
hogy mama kínzó fejfájása vagyok.

dialógusrészlet

     „kedden, november 4-én hangversenyt adok
                                            az itteni színházban,
         és mivel egyetlen szimfóniám sincs nálam,
                                  lóhalálában írok egy újat
   most zárom levelemet, mert dolgoznom kell.”
     (mozart levele 1783. október 31-én, linzből) 

„a mély aspektus könnyen kicsúszik a kezünk közül.”
                                        (ludwig wittgenstein)


de miért bízol ily kevéssé magadban?
hiszen különben mindig tudod, hogy mit jelent „számolni”.
ha tehát azt mondod, hogy képzeletben számoltál,
akkor pontosan úgy is volt.
ha nem számoltál volna, akkor nem mondanád.
hasonlóképpen:
ha azt mondod, hogy képzeletben egy dúr skálát hallottál,
akkor az pontosan dúr skála is volt.
hiszen különben tudod, mi a „dúr hangsor”.
továbbmenve:
nem mindig hagyatkozol arra,
hogy a többiekkel összhangban vagy;
hiszen gyakran arról számolsz be,
hogy valami olyat hallottál, amit senki más. 

de hát én bízom magamban —
hiszen habozás nélkül mondok olyat,
hogy ezt fejben kiszámoltam,
vagy hogy ezt a skálát elképzeltem.
a nehézséget nem az okozza, hogy kételkedem abban,
vajon valóban egy dúr skálát képzeltem-e el.
hanem az, hogy csak úgy megmutassuk vagy leírjuk,
milyen hangsort képzeltünk el magunknak;
hogy a képzetnek a valóságra való leképezése
semmilyen nehézséget ne okozzon.
talán mert a megtévesztésig hasonlók?
de hiszen egy embert is minden további nélkül
fel tudok ismerni egy rajz alapján.
de vajon megkérdezhetem-e:
„hogyan néz ki ennek a hangsornak a helyes képzete?”
vagy „milyen tulajdonságai vannak?” —
képes vagyok ezt megtanulni? 

(megtehetem, hogy tanúvallomását nem fogadom el,
mert nem tanúsít semmit.
a vallomás csak azt közli velem,

hogy mit hajlamos az illető mondani.)

Megjelent a Bárka 2008/5. számában

---

Kapcsolódó:

A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:

Poós Zoltán prózája
Végh Attila verse
Benedek Szabolcs prózája
Kiss Judit Ágnes versei
Balogh Robert prózája
Tóth László versei
Szabó László versei

Főlap