Versek

 

 Szil__gnes_m__ret.jpg

 

Szil Ágnes

 

Mi együtt többé nem

 

Nem ír ki semmit – tudom: te hívsz,
nem szólsz bele, én meg hallgatok,
bosszúból: így tengermélyi csend
tart egyensúlyban egy vízoszlopot,

a kábelek felett elúsznak
ellapított hús-szörnyetegek,
más kontinensen dobol a lábad,
porszívót húz elfásult nejed,

már összefűltem valaki mással,
megjavít ezt-azt, piszmog a férj,
az emeleten dobog a lába,
húzza a kábelt derék feleség,

delfinszavakkal, így ragozzuk
mindazt, mi el nem hangzik soha,
részvétlen szedik szét a drótok,
mi együtt többé nem tart sehova.

 

Játék

 

Így: összezúzott arccal
valami kő alatt -
úgy fekszem, gyöngyeimre
tapad döngölt agyag,

avar kori a hullám,
így álcázom magam,
a medencén még mindig
kezed hajlása van,

s úgy teszek, mintha mégse
lennék fönn fürge szél,
az oxigén tüdődből
bordám között zenél,

és tetszik is a játék
így bújni el: merész
- az egyiknek kevés volt,
ami a másiknak elég.

 

Rég holt

 

Rég holt költők posztumusz kötetein
tanultam melletted elaludni,
torzók neveltek arra: milyen az ölelés
- nem volt karjuk, a csonkok hideg

tapintatú márványból voltak faragva.
Olyan voltál csak, mint valami árnyék,
amely átsuhan a konyha négyszögében,
titkolva fény- és anyagtermészetét,

amikor fény kellett volna: anyag,
s anyag helyett fény: végig mindenen.

 

Tiédre és enyémre

 

Nem mondta senki, hogy a villámlás után
éppolyan sötét lesz, mint mielőtt a
mennykő két egybevágó részre
osztja szét a világmindenséget:
tiédre és enyémre.

 

Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.


Főoldal

2018. május 25.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA