Szilágyi-Nagy Ildikó
Anya (1-4.)
1. Mária randivonalon
„Már egy hete csakis magára
gondolok mindig. Több a nő,
de kevesebb az apáca
manapság. Megbecsüli-e az
az egyben a kettőt rosszmagamban?”
– gondolatok jönnek-mennek,
a háttér mindig zsúfolt, pedig
minden lény üres. Így vagy élő-
lény még. De elevenséged álarca szétfoszlik,
ha csődöt mond a népi botox, az
önámítás. Életed, mire eljut
a poharadba, már hét pár vesén
szűrődött át. Jó reggelt,
Szűz Mária!
2. Hormonabúzus
„Én még őszinte ember voltam”
– gondoltad mindig. Több a nő,
de kevesebb a pókselyem specialista
manapság. Durván szőtt minden
kültéri kabát.
Beltéren is minimum sapka,
sál kellett a mosogatáshoz, hideg
és huzat járt át a házon. Hiába
szövöd az álmod, az élet nagy
morzsaporszívó,
leszívja a szív dolgait és morzsolódik
ág, ágy, méh és petefészek,
diethylstilbestroltól marad meg
az élet. Túl gyakran használod
ezt a szót és magad, ha ennyit
lelkizel, Szűz Mária, vigyázz,
megáldanak. A haláltudatosság
kávézó redőnyét lehúzod,
papírpénz dobban a persely
alján, régi ötszázas.
3. Mária szüzessége
Csak mentél, és kitálaltál
– némán, mert több a nő,
de kevesebb az ép(p) most.
Ruhátlan angyal a magasba
száll, de ma nem érkezett még
angyali megerősítés. Gyenge a
kerítés, két fél, vagy más szilárd
anyag közé szorulsz, mint
utángyártott szilentblokkra,
nincs rád igény, mert több a
nő, de kevesebb a szikotikus
miazma antidotuma (manapság).
A szilárd anyag hiába hatol,
kikezdhetetlen szüzességed mítosza.
4. Kék hajú Mária
Nem nyafognál, mert most már
késő. Most látod, hogy több
a nő, de kevesebb a láb-
masszázs manapság. Úgy teszel,
mintha nem jelentene semmit,
pedig jelen(t). A múlt
súlytalanná kopott, mert magányos
vagy, de nem akarsz emlékezni.
Inkább kötsz, vagy főzöl egy teát.
Magadat horgolod össze,
minden szétfoszlás után jobb
vagy, mint előtte. Szürke hajad
a holdunk az égen, kékítőt old-
asz a hajfestékben.
Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.
