Meliorisz Béla
Mint valami
semmi sem marad az ami volt
úgyhogy jobb nem gondolni semmire
csak hagyni hogy emlékké legyen a jelen
s várni az egész napos esőket
a vízmélyi csendben
és belátni már nemigen tudunk mit mondani
legföljebb hogy ilyen az élet és lehet
hogy ősz van és hosszú lesz a tél
s fölszorozhatjuk ugyan magunk
de körülöttünk mindenütt szakadék
s nincs reményünk más
mint valami lehajló ág vagy képzelt léggyökér
minden máshogy van mint volt
de azt mondják az életet nem lehet csak úgy befejezni
Harc nélkül
most miénk a tó
szakad az eső
s ami lesz velünk jól
elképzelhető
nincs mit mondanom
próbára teszel?
kész őrület hogy harc
nélkül vérzek el
Lekerekítjük
gubancolódhatnak egyre titokzatosabbra
az el nem szőtt szálak
semmi sem tarthat vissza
és nincs amiért bárki is okolhatna bennünket
anélkül hogy szemrehányást tennénk
a letarolt ünneptelen földekért
lekerekítjük most az elmúlt napok sarkait
s úgy vágunk neki az útnak
hogy talán semmit sem hibáztunk el
nem zártuk be magunk után az ajtókat
és nem viszünk magunkkal semmit
Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.
