Prózák
Prózák
„Az amúgy is lassan hömpölygő idő megáll, és átmenetileg nem halad tovább. Csak pulzál, akár az áram, amely kitölti a vezeték közötti pontokat. Úszik az utca az időtlenségben, benne az emberek, a...
„Újabban nem írok, nem olvasok, nem gondolkodom – mintha már valóban afféle elhülyült vénember volnék. S ha valóban az volnék? Akkor még mindig lenne nekem való feladat: a demenciának nincs hiteles...
„Mindegyik a tengerpartról származik, mert csak ezek az illatos fajták. Meglehetősen igénytelenek, a bőrönd alján néhány lenyesett ágacska mindig túléli az utazást, hogy aztán néhány hét alatt...
„Itt ülünk, ebben a kicsi előszobában, és bambulok, és megkérdezi a nagyapja, hogy bámulod az öreg marhát, mi? Nem tudok mit válaszolni erre, hallgatok. Elszúrtam, de nem tudom helyrehozni.” Oláh...
„A Bogi meg otthatta a gyereket, főment Pestre, hogy itt mindenki olyannak tarcsa, amilyennek tartották, hogy fótos. Főment Pestre, hogy ott más lesz, mer senki nem tuggya aszt, ami itthon történt,...
„Az óceán felett februárban olyan az ég, mint Delft látképén, de alatta izzanak a piros, kék és fehér vitorlák háromszögei, az óceán vize meg mint a folyékony higany. Addig nem hittem, hogy létezik...
„A liftben enyhe remegés fogja el, mi lehetett az, csak nehogy valami fontos legyen. A táskáján babrál, egyenként megérinti a kabátján a gombokat. Összeszorított combokkal, állát felszegve áll. Az...
„Nem erre vonultak nagy, nehézkes szekereken a magyarok, amikor keresték a mostani hazát, a Kárpát-medencét? Dehogynem! Voltunk már itt. Visszakirándultunk.” Részlet Darvasi László Halhatatlanok...
„Sanyi zöld overálja felső zsebéből kiveszi a telefont, 3 óra 57. Még bő két óra van hátra a műszakból. Utálja az éjszakázást, mert nappal nem tud mélyen aludni, ha elszunnyad, félóra múlva felébred....
„Az iskola nagy méretű üvegablakai be voltak törve, a falakat golyónyomok pettyezték; a bejárati ajtót mintha egy óriás ökle törte volna be, az ajtókeret megfeketedett a tűztől. A honvédek az...
