Prózák

„Szóval, szoktam fantáziálni én is, miért ne, hiszen a képzelet talán egyetlen hűséges társa az embernek, amely (AKI?), ha más már nem is, egészen a sírig változatossá, színekben gazdaggá tudja tenni...

„Kiderült, hogy Szepetnek és Peleske egy ideje már háborúságban álltak, lerabolták a másik falvait, kardélre hányták egymás katonáit. Szepetnek volt a kitartóbb, a bosszúra éhesebb. Szövetsége lépett...

„Az akkori barátom egy germán nevű, örmény származású, de Kazahsztánban élő, grúz felmenőkkel dicsekvő, japán autót vezető férfi volt, aki kiválóan beszélt ukránul és ismert egy csomó skót viccet, de...

„Klári már alszik, de Terike szemére még sokáig nem jön álom. Fekszik, tűnődik, szorítja magához az Apor Vilmos úrtól kapott könyvet. Nézné a borítót, Máriát, ahogy a csillagok között az égbe...

„Tudta jól, hogy ha valami, hát ez lesz a végső önfelszámolás, hiszen ha valakinek a belső térérzékeléséből a valahová teljesen elfogyott, és itt vagyunk sehol, onnan csak egy úticél maradt: a sehová,...

„Az önelégült hahotázástól alig hallottuk egymást, de Anna csak fojtott hangon, szinte suttogva faggatott tovább, én meg egyre jobban belemerültem a nem létező kamaszkori Anna-lángolásom részleteibe....

A Bárka Írtok ti? című paródiapályázatán első díjas lett Rimóczi László, aki két Kiss Judit Ágnes-paródiát küldött szerkesztőségünkbe. Íme, az első szöveg.

„A nap lassan kúszott fölfelé a keleti ég alján, s amikor Igaz Gergely a fogadójába ért, egyenesen a szobájába szaladt, ahol nyilvánvalóan járt valaki, mióta elhagyta, de a Büchner-féle ládikát...

„Így tehát megismerkedésünkkor ötvenhét-ötvennyolc éves lehetett, és még mindig csinos volt. Egy rendezvény szünetében szólított meg. Hibátlanul, de erős akcentussal beszélt magyarul. Bemutatkozott,...

„Tóth bevallotta az utolsó előtti pártitkárnak, akit Nagybécinek hívtak, hogy soha nem tudott igazán helyesen írni, a kommunistát is rendre komonistának írja, neki valahogy így jön a nyelvére, azaz a...