Egressy Zoltán
Turbulencia
Nárci és bordi. Így hangzik el. A nárci az nárcisztikus, a bordi az borderline. Egész nap ezeket hallom. Így nárci, úgy bordi, ez is bordi, az is nárci. Covert nárci. Az összes ismerőse valamelyik ezek közül, aki véletlenül nem, annak más a baja, de a lényeg, hogy az is elmebeteg.
Mostanában jött egy olyannal, hogy én cerebrális nárcisz vagyok. Utánanéztem, hogy az micsoda. Az az érdekes jelenség van, hogy úgy látom, ez egyértelműen szexuális típusú dolog. Olyan ember, akinek csak a saját szexuális teljesítménye fontos. Hogy jövök én ebbe? Én nem tudom ezt hova tenni. Valamiben téved. De van ez a koncepciója. Van egy másik is: hogy én tehetek mindenről. Valójában teljes őrület, amiket beszél, bár lehetséges, hogy akadnak benne apró igazságfoszlányok.
Te egy kulcsfigura vagy. Te vagy a legtökéletesebb trianguláris partnere. Amikor elvittünk nyaralni a Riviérára, azzal a feltétellel jöttél, hogy mindent én fizetek. A feleségem ragaszkodott hozzád. Ezt te jól tudtad, amikor a feltételt szabtad. Az a nyaralás nem volt olcsó. Sokat fogyasztottál, és nem ügyeltél arra, hogy ne a legdrágább ételeket és italokat rendeld meg az étkezések során. Jól szórakoztál azon, amiket a feleségem mondott. Te voltál a közönsége, aki egyúttal a szövetségese is az én basztatásomban. Igazi trianguláris helyzet, ez egy leírt patológia, amit ő hoz létre, te pedig segítesz a működtetésében. Kedvvel csinálja másokkal is, rajtam sokan röhögnek szívesen, de messze te vagy a legjobb partnere. A többi ismerősöm előbb-utóbb lekoptatja.
Remélem, idén nem kell nyaralni menni. Előző este szokta bejelenteni, lefoglalja a szállást, minden ismerősünk tudja, hogy megyünk, csak én nem. Többnyire Abbázia az úticél. Bízom benne, hogy idén nem. De sohasem tudhatom, mikor jön a riadó. Úgy vélem, otthonosan mozgok elméje meglepően zegzugos világában, ám ez a tematika más, ez ügyben kiismerhetlen.
Nyaralás közben az étkezés a legnehezebb. Gyakran kerülök taccsközelbe a mennyiség és a gyakoriság miatt. Beülünk egy étterembe, és ő elkezdi felolvasni az étlapot. Minden étlapot felolvas. Hiába kérem könyörögve, hogy ne tegye, mert így nem tudok választani. Nem gond, ő választ nekem. Rendel. Majd utána mindig meggondolja, és akkor szervezni kell. Módosít, nyelveken szól. Összevissza beszél. Az ételek nevét olaszul mondja a pincérnek, közben németül gagyog, de tudja, hogy angolul kellene beszélni. Franciaországban is ez volt, emlékszel. És ez nem változik. Semmit.
Hosszú éveken át tökéletes médium voltál. Felépített rólam egy olyan képet, amit általad még igazolt is felém, hogy én ugye hülye vagyok, kevés, rossz, béna, gyenge. Ő szid engem, de valójában ez az ő részéről jellegzetes nárcisztikus, domináns viselkedés. Feltérképeztem, muszáj volt utánaolvasnom.
Némileg talán tüskés, elzárkózó módon reagáltam, az utóbbi időszakban csökkentek a vacsorameghívásaid is, nyilván érzékelted. A vele való viszonyban is bezárkóztam, szándékosan olyasmikbe kezdtem, amikben tudtam, hogy nem érdekelt. Így lettem én szerinte covert nárci. Aki ráadásul azt közvetíti felé, hogy ő elmebeteg. Ráadásul úgy ítéli meg, hogy én ezt egyfajta passzív agresszív módon, sunyin nyomatom, még csak nem is nyíltan, és így dominálom őt le, viszonyunkban és kommunikációnkban ezt hipnotizálom belé, és ez ellen neki védekeznie kell.
A legköcsögebb módon védekezik. Így romlik el a viszony. Valójában tehát miattad romlik el a viszony.
A helyzet korábban sem volt könnyű, de mostanában sokat durvult. Immár tök mindegy, ki kerül szóba, minden ismerőséről megállapítja, mi az elmebaja. Ez ilyen bordi, az olyan nárci. Újra és újra elhangzanak ezek a szavak. Meg hogy számára a barátok mást jelentenek, ez színvonal alatti, az primitív, amaz proli, jönnek ezek a hülyeségek.
Az ember ezt egy ideig elviseli, hiszen vannak egyéb szempontok. Viszont sajnos egyre súlyosabb dolgok következnek, mert a félpszichológus barátnők alkalmasak arra, hogy az ilyen sérült személyiségeket, mint amilyen a feleségem, erősítsék. Duzzasztják az önbizalmát, lassan kiképzik egy igazi, virtigli pszichopatává. Onnantól átveszi a hatalmat a rosszindulat. Olyan háborúba kerülsz, ami életre-halálra megy.
Voltak jelek már a legelején. Elmesélek neked egy korai érdekességet. Feküdtünk az ágyban. Harminckét éve. Kezdődött a tévében a kedvenc filmje. Azt mondta, muszáj megnéznem. A rózsák háborúja. Azért ez a cím, mert az ügyvéd házaspárt, akinek a válásáról szól, Rose-nak hívják.
Benne vannak a válásban. Nem tudnak megállapodni a vagyonelemeken. És emiatt gyakorlatilag elkezdik ölni egymást. Jön a vérfürdő. Ez a film. Az egész arról szól, hogy az egyik ragaszkodik a házhoz, a másik a tárgyakhoz, a lényeg, hogy végül gyakorlatilag kibelezik egymást. Ezt akarta nekem a feleségem huszonkét éves korában megmutatni. Mostanában gyakran eszembe jut.
Vannak elemek, amelyeknek a sérülésétől félek. A gyerek, a kutya, az anyám. Vagyok én annyira kalandor, hogy elmenjek Ázsiába, ha éppen arról van szó, hogy eltűnjek, akkor eltűnök, de ott van a gyerek, a kutya meg az anyám.
Sajnálom a feleségemet is. De vajon miért sajnálom? Nagy kérdés ez. Hiszen amikor hazamegyek, általában ott áll a sötét pofájával, és ahogy belépek, mond valami köcsögséget.
Több csoportnak is tagja. Ezeket ő lelki közösségeknek nevezi. Teljesen változatos elmebetegek alkotják a tagságokat. Amikor valamelyik őrülttel telefonon beszél, fél szemmel engem néz. Ha véletlenül elmosolyodom, azt mondja, én ezzel undorító covert nárci módon sértem és alázom őt. Nem utólag mondja, nekem, hanem a telefonba az aktuális elmeroggyantnak. Nemrég érzéki diagnózissal megállapította, hogy az egyik szemgolyóm nagyobb, mint a másik. Elcipelt szemészetre. Kivizsgáltak, nem láttak semmi kórosat. Ő azonban ezt nem hagyta annyiban, beutaltatott agyi CT-re. Befektettek egy hengerbe. Nem jutottak semmilyen eredményre. De azért volt egy vizsgálatsorozat. Az egyik hónapomat ez kitöltötte.
Most úgy fest, elköltözik. Legalábbis ezzel fenyegetőzik. Azt hiszi, ez bánt engem. Érdekel valamelyest, ám nem megyek bele a játékába. Van ettől most egy kis turbulencia köztünk. Mert szerinte ezt én élvezem. Hogy nem reagálok látványosan. Ez is része a műsorának. Hogy a közömbösségemmel gyilkolom.
Úgy gondolom, összességében minden miattad van, a trianguralitás miatt. Én már nem tehetek semmit. A feleségem sem, hiszen ő alapvetően nem normális. Egyedül te akadályozhattad volna meg a helyzet eszkalálódását. Nem tudom, ezzel a teherrel hogy tudsz együtt élni.
Léteznek személyiségromboló modellek, amelyeket az ember a gyerekkori szocializációja alapján vesz fel, és követ. Erről talán hallottál. Ez meghatározza a személyiséget, és az összes cselekvésben domináns. Van erre többféle teszt. Amint a feleségem értesült erről, elment egyet csináltatni. És hát kijött egy elég durva eredmény. Erre azt mondta, tévesen elemezte ki őt a szakember. Aztán forszírozni kezdte, hogy töltsem ki én is a tesztet. Hazahozta, ahogy az útmutatót is. Valószínűleg ellopta. Nekem nem jöttek ki rossz dolgok, sőt. Ezt úgy értékelte, hogy átbasztam a tesztet. Tehát gonosz vagyok. Direkt olyan válaszokat adok, amik jók.
Egy dolgot furcsálltam. A legerősebb negatívum, amit viselek és követek, az az áldozatmodellség. Önfeláldozás-modell. Ezt különösnek tartom. Olykor panaszkodom, de hát ki nem? Az értékelésben egyébként ezt nem ítélik el, viszont a feleségem szerint már maga a panaszkodás is visszataszító, gusztustalan, nárcisztikus viselkedés.
A pszichológusról átváltott pszichiáterre. Azt mondta, továbblépett. Szerintem a pszichológus irányította oda. Észrevettem, hogy elkezdte élvezni a rendeléseket. Elvileg mint páciens járt, de az ismerőseit akarta elemeztetni. Elsősorban engem. A csávó ezt felismerte, és lekoptatta. De addig a feleségem egész sok mindent kitanult. Kicsit talán át is formálta, és fejlesztette a dolgokat. Úgy tartja, hogy háromféle embertípus van: a pszichopata, a nárcisztikus és a machiavellista. Utóbbi csak akkor súlyos, ha manipulál. Ebbe a három kategóriába viszont mindenkit be tud szuszakolni. Vannak átmenetek, mert a nárcisztikus is manipulálhat, hiszen szüksége van a megerősítésre. A pszichopata lehet rosszindulatú és tudatos, szerinte ez esetben az is fedésben van a machiavellistával.
Én úgy látom, neki a háromból minimum kettő megvan. Ami érdekes, hogy minél többet tud erről, annál pszichopatábbá válik. A szakember vélhetően ezt ismerhette fel, ezért küldte el. Viszont felajánlotta egy kollégája segítségét a tudatalatti felélesztésére. A feleségem egy ízben azzal jött haza, hogy szerdán fél 3-kor hagyjam majd békén, mert akkor hipnotizálják. Telefonon keresztül. Csak aztán közbejött a covid.
Téged nem érdekelne a teszt? Van benne például olyan, hogy képzelj el egy erdőt. A feleségem áthatolhatatlan sövényt látott maga előtt, amibe nem tudott bemenni. Én mást. Volt, vagy van egy gyönyörű, széles út az Úttörővasút végállomása és a Nagyrét között, lomberdő fedte be, egy ilyen barátságos izé, nem emlékszel? Biztos jártál arra. Mókusok, madarak. Na, nekem ez. És ez jó képzelés. Az övé meg nem jó. Vagy van a tó, hogy abból milyet képzelsz el. Én fentről látok egy szép, csalogató tavat, sokan fürdenek benne, de messze van, nem tudok odamenni. És tudom, hogy soha nem is fogok. Hogy ő milyen tavat látott, azt el se mesélem. Legyen elég annyi, hogy miután kielemezték, súlyos gyerekkori traumákra gyanakodtak nála.
Nem tudom, mikor költözik. Most egy kicsit olyan, mintha fordult volna a kocka. Átmenetileg ugyanis engem zavart el otthonról. Ezért jöttem hozzád. Mégiscsak a barátom vagy, ki segítene, ha nem te. A covid az oka. Heteken át nyomta, hogy oltassam be magam, felelőtlen vagyok, ha nem sürgetem, hogy sorra kerüljek. Ő azonban arra jutott, hogy nem adatja be magának a vakcinát. Az egyik összeesküvéselmélete értelmében, amit szintén valamelyik félhülyével dolgozott ki, nyomkövetőt és adatlopó szerkezetet fecskendeznének belé, ami a gondolatait is megcsapolná. Ezért ő a maga részéről a nyájimmunitásban bízik. Engem viszont hajtott, aztán amikor végre időpontot kaptam, közölte, hogy az oltással fertőzést adnak be, néhány napig veszélyes leszek. Ezért kellett eljönnöm. Késő este és kora hajnalban hazamehetek, hosszadalmas fertőtlenítés után beléphetek, de csak hogy levigyem sétálni a kutyát. Tegnap délben is hazamehettem, negyven fokban fogkőeltávolításra kellett vinnem. A kutyát. A beton százhúsz fokos volt.
Röviden tiltakoztam, amikor ismertette az elköltözős döntését, aztán rájöttem, hogy nem olyan nagy baj ez. Az önbizalmamat nehéz lerombolni, de néha azért úgy érzem, nem baj, ha kicsit nem hallom, mennyire ártó és visszahúzó erő vagyok. Aknamunkás, pszichopata, semmirekellő szar. Ilyesmivel én soha nem vádolnám őt. Végül is izgalmas, lidérces lény. Sokat köszönhetek neki.
Plusz nem kell néhány napig részt vennem a nyaralónk felújításában. Ami ebből engem érint, az lényegileg építőanyagok trógerolása. A múlt héten, az év legmelegebb napján különösen finom volt öt mázsa csempét ki- és berakodni a déli verőn. E programok döntő többsége nem vállalt, hanem kikényszerített.
Mellékesen jegyezte meg, hogy megbízható forrásból származó információi szerint augusztus 10-én este, azaz ma robbannak a beoltottak. Egyszerre sok millió ember. Emiatt ma nem kell a közelében tartózkodnom. Kivételesen kutyát sem kell sétáltatnom. Ha mégse robbannék, holnap haza fog rendelni. Nem megyek. Jönnek majd a hívások. Napjában többször. Ez elkerülhetetlen. Téged is hívni fog, hosszasan gyaláz majd engem. Fel vagyok készülve arra, hogy látványosan egyetértesz vele, mindenben igazat adsz neki. Nem gond, nem kenyerem a problémázás, ahogy a felesleges erőfeszítés sem. Elfogadom a dolgokat. Végtére is mire való az élet? Hogy vitázzunk? Győzködjük egymást? Gombás melegszendvicseket együnk és szar borokat igyunk? Szerintem többre való. Azt mondom, férjen bele több nagyvonalúság.
Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.
