Prózák

Prózák
Péntek Orsolya: Irem
„Az óceán felett februárban olyan az ég, mint Delft látképén, de alatta izzanak a piros, kék és fehér vitorlák háromszögei, az óceán vize meg mint a folyékony higany. Addig nem hittem, hogy létezik...
Jenei László: A kutya utolsó neve
„A liftben enyhe remegés fogja el, mi lehetett az, csak nehogy valami fontos legyen. A táskáján babrál, egyenként megérinti a kabátján a gombokat. Összeszorított combokkal, állát felszegve áll. Az...
Darvasi László: Don-kanyar
„Nem erre vonultak nagy, nehézkes szekereken a magyarok, amikor keresték a mostani hazát, a Kárpát-medencét? Dehogynem! Voltunk már itt. Visszakirándultunk.” Részlet Darvasi László Halhatatlanok...
Molnár Lajos: Jó Karesznek
„Sanyi zöld overálja felső zsebéből kiveszi a telefont, 3 óra 57. Még bő két óra van hátra a műszakból. Utálja az éjszakázást, mert nappal nem tud mélyen aludni, ha elszunnyad, félóra múlva felébred....
Kötter Tamás: Fair játék
„Az iskola nagy méretű üvegablakai be voltak törve, a falakat golyónyomok pettyezték; a bejárati ajtót mintha egy óriás ökle törte volna be, az ajtókeret megfeketedett a tűztől. A honvédek az...
Légrádi Gergely novellái
„A feleségem csendes, magának való teremtés volt. Annyira magának való, hogy az együttlétünk során kiderült, még a méhe sem fogadott be új életet. Imádott olvasni, aludni és szerette, ha nem kellett...
Döme Barbara: Angyal a pincéből
„Már megint a töpörtyűt falja a sarkig tárt hűtőben. A szárnytollai meg összeragadtak a tegnapi nutellás palacsintától. Úgy eszik, mint egy disznó, a héten is legalább két kilót hízott. Attól tartok,...
Oláh András: Mulasztásaink
„Valami buliban jöttek össze. Ezt már a nagyanyám mesélte. Persze ő se szerette aput. »Annak a mocsoknak csak addig kellett, míg felcsinálta anyádat!« De legalább igazságos volt: anyut is lehülyézte,...
Egressy Zoltán: És a te kis szobád
„Körbenézett. Elsétált az ablakhoz, konstatálta, hogy egyre erősebben fúj a szél, és látott két villámot is, mielőtt visszatért a fotelben nyugodtan üldögélő, megbilincselt Pálhoz.” Egressy Zoltán...
Fehér Csenge: Éhezik a test
„Állj meg, gyerek, húzzuk le a zsákot, szedj bele gombát, amíg ások, nem lehet eltemetni, nem lehet eltemetni.” Fehér Csenge prózái a Bárkából. 
< >
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png