Balázs Imre József
Balkáni gerle
Felkel reggel a gerle.
Hátrakiáltja
A gerlegyereknek:
Fészked legyen bevetve!
Röppen rögtön a gerle.
Szomszédmadarak
Rácsicseregnek,
Jobb így máris a kedve.
Városi lélek a gerle.
Szürke kabátok,
Kormos sálak:
Nincs cicomára nevelve.
Derűs turista a gerle.
Előreküldi
A rokont, a testvért,
Ha hosszabb utakra menne.
Vízirigó
A víz tiszta, lenézek az aljára,
Régen raktam fészkemet a partjára.
Jó jel, mikor a víz alján rák mozdul,
Fehér begyem az éhségtől nem kordul.
Kinn a parton színes ruhák villannak,
Arcok előtt üvegszemek csillannak.
Távcsövekkel víz fölött is átlátnak,
Kinn a parton vízirigót számlálnak.
Szajkó
Szajkó ‒
ha rikkant,
hangja vén, nyikorgó ajtó.
Szajkó ‒
ha kurrog,
varjúként, hollóként hangzó.
Szajkó ‒
ha cserren,
megrezzen vadász és hajtó.
Szajkó ‒
ha pózol,
kék tollát hírli a sajtó.
Héja
A héja szárnya hamvaskék,
Vihar előtti borús ég
A héja.
A héja gyors, a héja vág,
Alázuhanva nyer csatát
A héja.
A héja mogorván mereng:
Ha látnak, mindenki feszeng…
‒ A héja!
A héja társas élete
Sivár tehát, fagyos zene
A héja.
A héja néha álmodik,
Nagy társasággal bálozik
A héja.
A költő portréját Szentes Zágon készítette.
