Bertóti Johanna
Plüssfóka
Eltűnt a plüssfókám!
Van erre hívószám?
„Jó napot, jó napot,
leírást adhatok?
Bundája hófehér,
fókául jól beszél.
A neve: Bertold,
tegnap még megvolt.
Már reggel kilenckor
kerestem mindenhol.”
Mondták a barátok:
tegyek ki plakátot.
A fókámat lerajzoltam,
mindenhova kipakoltam.
Elmúlik négy óra,
a mosás is lejár,
elmúlik hat óra,
a közért is bezár.
Anyukám tereget.
„Bánkódtál eleget...”
„Ez meg mi?” – kérdezi.
Rózsaszín puhaság.
Kezdem már érteni,
megölelem anyát.
Besétált a tóba,
mosógép tavába
hófehér plüssfóka,
most szárad bundája,
rózsaszín bundája.
Kipakolás
Kipakolom a kicsi szobába
plüssállatkertnyi játékaimat.
Itt van Mackó Úr, Tappancs, Homárka,
Tapsifül, Bertold, Hanga és Szimat.
Továbbá Macsó, Páncélka, Csipet,
Töhötöm, Táltos és Brek-brek-herceg,
meg sokan mások, hisz a fentiek
kétszáz plüssből csak a kedvencebbek.
Azt kérdezitek: „Mi ez az egész?”
Mától nagy vagyok, jönnek új tervek!
S még akkor is, ha rettentő nehéz,
búcsúnak költöm itt ezt a verset.
Tétova kezek, bávatag fejek,
elrendezgetem egyenként mindet.
Kimondom sorra az összes nevet,
és pont kétszázszor viszlátot intek.
Játék a magasban
Játsszunk holdat, játsszunk napot,
nesztelen a léptünk.
Az égboltot most megkapod,
de aztán cserélünk.
Játsszunk felhőt, játsszunk fentet,
festővászon az ég.
Elerednek esőcseppek,
a világ szanaszét.
Játsszunk éjszakát, csillagot,
varázskapuk nyílnak,
ülepednek fények, zajok,
álmunk hullócsillag.
Játsszunk világűrt és mennyet,
az égen átlátok.
A tárgyak, lények lebegnek,
kibomlik sok ágbog.
