Papírhajó - Primér/Primőr

 

 

Csik_Monika.jpg

 

Csík Mónika

 

Szószátyárkodás

 

               Figyelsz? Beszélek hozzád, de nem mozog a szám.

               Mondom, csak mondom a magamét. Egy szuszra.

               Olyan, mintha nem vennék levegőt közben.

               Mint amikor a tavalyi kirándulásról meséltem,

               ahol Zsuzsi fogadásból megpuszilta azt a békát,

               és viccből felszedtünk pár fellazult macskakövet.

               Egy szuszra meséltem el azt is, amikor három

               karót kaptam matekból, ugyanazon az órán,

               azután zenéből balul sült el a szolfézsvizsga,

               és Zolival gesztenyéztünk a parkban, hazajövet.

               Éppen így beszélnék hozzád, csak most hangtalan.

               Láthatod: meg sem mozdul az arcom közben.

               Anyu, figyelsz te rám egyáltalán?! Olvasd ki

               végre a szememből, mi történt velem ma!

               Hidd el, őrületesen fontos lenne tudnod, tüstént.

               Pedig még három óra maradt a büntetésből,

               amíg mukkanás nélkül tartanom kell a szám.

 

 

A titkos kert

 

               Ezüstfolyón innen,

               túl az üveghegyeken,

               lila vizű patak partján,

               kerek erdő minden sarkán

               keresgélj türelmesen!

               Ha hét év,

               hét nap

               hét éjjelén

               átkaptattál három

               sziklán, öt mezőn,

               legyőztél hat elefántot,

               adtál három szerenádot,

               a Tejutat is bebóklásztad Táltoson,

               és meglested a Fiastyúkot,

               míg egy égi istállóból

               csillámporos tyúkóljába

               hangtalanul átoson… nos,

               akkor érsz majd el egy házig,

               ajtaja nincs, fala hámlik,

               termei az ürességtől konganak,

               szélkakasa ritkán szólal

               (torka teletömve kóccal),

               kerítése omlatag.

               Tudd meg hát, te bátor,

               elrettenthetetlen vándor:

               e ház egyik ablakából

               ellátni a tengerig,

               tenger apró szigetéig,

               hol a régen elfelejtett,

               talányos kert rejtezik.

               Ott, e kertben, titkos kertben

               megleled a titkokat,

               amelyek nem sima titkok,

               hanem – pszt, pszt!

               szupertitkosak!

 

 

Macskaszőnyeg

 

               Minő ricsaj, jövés-menés,

               csusszanás és hanyatt esés

               ver fel reggel?! Álmom mesés

               sajtpincéje: huss! – És kelés.

                  *

               Ballag az árnyék, perzsel a nap,

               valami rezzen a bokor alatt,

               valami neszez, nyúlánk alak:

               cica dorombol a fűben, hanyatt.

                  *

               A tetőről jó messzire látni,

               nem tud felmászni idáig bárki,

               csak kinek van húsz tűhegyes karma,

               és biztos benne: úgysem jut bajba.

               *

               Ha akarnám, én megmásznám a fát,

               ha akarnám, én szereznék halat,

               ha akarnád, rád rántanám a fát,

               ha akarnád, hát ehetnél halat.

 

 

Vonaton

 

Suhu-csihi – vonatozunk, kopognak a kerekek. Elfele haladunk, és úgy tűnik: törpül a város. Templomok tornya az égbe tör, már csak e néhány torony, ami látszik. Gyorsul a mozdonyunk, versenyt iramlik a széllel. Ablakon át felködlik a táj, mint télen a lékek mélye, bodzasövény sűrűjén túl sárgul a tarló. Sípol a mozdony, és futva riadnak az őzek. Rebben a fácán, a tollain pettyez a napfény, búzakalászokon összecivódnak a varjak. Ring a határ, mint táncos báli sereglet, ring a határ, akár vadvízen éteri csónak. Ring a szerelvény, a sínek a távolba vesznek. Térdemen táncol a könyv, a betűk soka szétfut és összefogózik.

 


 Főoldal

2025. február 25.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Géczi János verseiKovács István: Családregény-töredék – több szakaszbanBánfai Zsolt verseiHalmai Tamás versei
Kovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első leveleJászberényi Sándor: Az eseményhorizont elhagyásaLackfi János: Felhők bivalytej-örvénylése
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg