„Aki fogékony a kívülálló nézőpontra,
öniróniára, az szívesen fogadja
ezeket az ufós
meséket.”
– Hogyan született meg benned az ötlet, hogy egy földönkívüli lényről írj meséket?
– Fény Sebestyén története egyetlen meséből nőtte ki magát mesekönyvvé. Lovász Andrea felkérésére a Bárkaonline Papírhajó rovatába írtam egy rövid mesét a kis ufóról, aki szeretne lekváros palacsintát enni, meg amúgy is érdekli a Föld, ezért ellátogat hozzánk. Azt hiszem, nem volt különösebb szándékom vele, csak érdekesnek találtam a földönkívüli főszereplőt. Ha jól emlékszem, a Cerkabella kiadó vezetője, Nyulas Ágnes a mese elolvasása után jelezte, hogy el tudna képzelni egy teljes könyvet hasonló kalandokkal. Így vágtam bele.
– Hogyan találtad ki a neveket?
– Igyekeztem a szerény csillagászati ismereteimet kiaknázni. A fénysebesség és a fényév kifejezések sugallták a főszereplők, Fény Sebestyén és Fény Éva nevét. Engem mindig lenyűgözött a csillagászat, de szó szerint csak távoli csodálója vagyok az univerzumnak. A nagyobbik fiam viszont egészen komolyan érdeklődik a téma iránt, így tőle is átvettem néhány ötletet, így került említésre a második kötetben például a napszél, az antianyag vagy féreglyuk. Egyébként szerintem nagyon költői nyelvezete van az asztronómiának. A kedvencem az eseményhorizont, de arról nem mertem írni, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól értem-e.
– Te hiszel a földönkívüliek létezésében?
– Természetesen.
– Szerinted a gyerekek hogyan viszonyulnak a földönkívüliekhez?
– A gyerek helyzete, és erre csak írás közben jöttem rá, némileg hasonlít a földönkívüliéhez. A Föld bolygó a felnőttek ismerős, otthonos világa, de egy gyerek számára kezdetben még ugyanolyan ismeretlen és idegen, mint amilyen egy érdeklődő ufó számára lehet. A lépésről lépésre történő felfedezés, rácsodálkozás, a dolgok lényegére való rátapintás mindkét esetben ugyanúgy megjelenhet. Egy idő után már tudatosan használtam ezt a párhuzamot, például azért, hogy a felnőttvilág némely visszásságát megmutathassam. Így az ufó nézőpontja még akár kicsit ismerős vagy otthonos is lehet a gyerekek számára.
– Mit tanulhatnak, mit láthatnak másképpen a gyerekek Sebestyén „szemén” keresztül a saját világunkról?
– Ha tanulni nem is tanulnak, de talán mélyebben átélhetik azt a működésmódot, ami nem felejt el újra és újra rákérdezni a dolgokra, nem nyugszik, amíg meg nem érti a működésüket, és elfogulatlanul, jószándékkal, illetve bizonyos távolságtartó józansággal tekint ismeretlen helyzetekre.
– Mi a célja a köteteknek, csak a szórakoztatás? Én sok olyan dolgot fedezek fel benne, amelyre jó lenne, ha a felnőttek is figyelnének, a saját érzéseik menedzselésére például...
– Célt nem fogalmaztam meg, eleinte főleg a helyzetkomikum vezérelt az írásban. Időközben aztán ráébredtem a földönkívüli szituáció szimbolikus jellegére, és akkor már tudatosabban vittem bele szegény ufót számos hétköznapi, ugyanakkor valahol mégis furcsa vagy bizarr helyzetbe. A különbségre még azzal is ráerősítettem, hogy Fény Sebestyén egy gépgyerek, tehát egy mechanikusan gondolkodó-cselekvő lény, akire szinte rázúdul az a tömény érzelmi-indulati energia, amiben mi itt, a Földön létezünk. És ez nagyon megterheli a kis ufó áramköreit. Persze idővel azért úgy-ahogy hozzászokik, ahogyan mi is.
– A második kötetben megjelenik a szerelem is. Miben más ez a kötet, mint az első?
– A második kötet legfőbb inspirációját egy nagyon emlékezetes író-olvasó találkozó adta. Tavaly ősszel Makkai Kinga meghívására a Marosvásárhelyi Könyvvásáron jártam, ahol kétszáz gyerekkel beszélgettünk az első kötetről. Több kis olvasó is rákérdezett, miért nincs benne szerelem, és Nyulas Ágnessel, valamint a kötet illusztrátorával, Orosz Annabellával megállapítottuk, hogy igazuk van, tényleg hiányzik egy ufólány. Ő lett Fény Éva, és ahhoz, hogy ez a kozmikus szerelem kibontakozhasson, a második részben már bele kellett vinnem egy ívet is a történetbe. Tehát itt már a különféle bolygóközi epizódokat összeköti a szerelem témája, különös tekintettel arra, hogy Fény Éva az első találkozás után eltűnik a végtelen Kozmoszban, és Sebestyén bolygóközi kalandozásait egyre jobban átszínezi az, hogy igyekszik őt megtalálni. Nagyon vicces volt ufószerelemről írni, azt hiszem, túlságosan is emberi lett, de ezt úgy oldottam fel végül, hogy nyilvánvalóvá tettem: aki gyakran látogat a Föld bolygóra, az magára vessen, ha előbb-utóbb elkapja ezt a betegséget. Tehát a két ufó tulajdonképpen a Földnek köszönheti a románcot, hiszen ők egyébként inkább egy racionális-gépies civilizáció képviselői.
– Miben különlegesek ezek a kötetek?
– Legfőképp az illusztrációkban. Orosz Annabella csodálatos ismert és ismeretlen univerzumot teremtett, és a két főszereplőt is úgy rajzolta gépiesnek, hogy közben meg valahogy mégis nagyon szeretetre méltóak és emberiek. Én imádom a képeit. A szöveggel kapcsolatban pedig örülök, ha valaki különlegesnek találja. Általában törekszem arra, hogy ne nagyon minősítsem a saját munkáimat, így a lehető legkevesebbet foglalkozom ezzel. Amire törekedtem, és amiben újat akartam adni, az talán egy szokatlan nézőpont: milyen az, amikor mi, emberek, egy „idegen” szemével nézünk rá saját magunkra, az emberi létmódra. Mit látunk akkor? És tényleg mindig olyan észszerűek vagyunk, ahogyan azt hisszük magukról? Ezek a kérdések inkább az első kötetre vonatkoznak. A második kötetben inkább azt a pillanatot szerettem volna megragadni, amikor a gyermek a mesék és képzeletbeli (űr)utazások világból elkezd a kiskamasz kor, a szerelem ideje felé tekingetni. Hogy ez egy szép és olykor kicsit fájdalmas folyamat. És visszafordíthatatlan.
– Milyen korosztálynak szánod a köteteket?
– Azt tapasztalom, hogy elsősorban kisiskolásoknál működnek ezek a történetek, de néhány kedves visszajelzést nagyobbaktól, illetve felnőttektől is kaptam már. Aki fogékony a kívülálló nézőpontra, öniróniára, talán szívesen fogadja ezeket az ufós meséket.
– Lesz folytatása az űrlényes kalandnak?
– Egyelőre nem tervezünk folytatást, de egy párhuzamos dimenzióban természetesen bármi előfordulhat.
(Kertész Erzsivel Schütz Gabriella beszélgetett, a fotót Megyaszai Szilvia készítette.)
