Megkérdeztük Murányi Sándor Olivért
Nemrég megjelent könyved, a Zordok, a székely szamuráj műfajmegjelölése: kéjpróza. A kritika azonban legtöbbször regényként definiálja. Mi a véleményed erről a besorolásról; szerinted olvasható-e regényként, te magad annak tekinted-e? Egyáltalán: hogyan ajánlanád, és milyen típusú olvasóknak?
Nem akarom régi műfajok közé sorolni, hogy azt mondhasson róla a kritika, amit akar. Ezért a kéjpróza alcím. A huszonegyedik században metrón, villamoson, autón, repülőn száguldó olvasóknak ajánlom, akik legtöbbször többet számolnak már huszonnégy órán belül, mint amennyit olvasnak. Zordok hozzájuk szól. Amennyiben elalszanak a fürdőkádban és beáztatják a kötetem, akármilyen díjjal tüntethet ki a szakma, szerzőként elbuktam...
Egyértelműen úgy tűnik (sőt, interjúkban magad is felvállaltad a törekvést), hogy tudatosan teremtesz új műfajokat. Túl a kísérletezés izgalmán, miért érzed ezt szükségesnek? Vannak-e még tervben hasonló újítások?
Eddig megjelent köteteim kizárólag műfajteremtők. Minden egyes lélegzetvételünk megújulás. Ehhez igazodom a kísérletezéssel. A fiatal erdélyi magyar irodalom, ahonnan érkeztem, már indulásom előtt átlépett a görcsös megmaradásra buzdítás, siránkozás fázisán. Új van tehát születőben. Jómagam ezt a vonalat követem. Hagyományápolók elegen vannak a pályán. Hagyományteremtők alig. Következő köteteimmel is az újat fogom keresni, hogy ne kézzel írott kódexet kelljen ajánlanom az E-book-olvasóknak... Nem félek az emberiség fejlődésétől.
A Zordok fejezetei kalandos, izgalmas jelenetekből építkeznek. Egészen leszűkítve: a harc, erotika és irodalom világába kalauzolnak. Az erdélyi irodalmi életet ismerők számára a legtöbb karakter egészen egyértelműen beazonosítható, gyakran a nevük is kulcsot ad az olvasó kezébe. Provokáció, játék ez? Kaptál-e visszajelzést az érintettektől?
A szerzők szeretik egymást szurkálni és olvasni. Tükröt tartottam eléjük. Bármilyen pályáról legyen szó, ha kisszerűen, irigyen, féltékenyen haladunk végig rajta, nem jutunk messzire. Az erdőben sokféle vadvirág van. De egyik sem avval törődik, hogy ki közülük a vadvirágabb... Idáig a könyvekről szóló erotikus részben magára ismert könyvtárosnő keresett meg. Perrel fenyegetett.
Több alkalommal nyilatkoztad, hogy fontos számodra, hogy írásaid mindvégig fenntartsák az olvasó figyelmét. Miben áll szerinted egy prózai mű „érdekessége"? Összefügg-e ez az „értékességével"?
Mindenki számára más az érdekes. Viszont léteznek olyan kötetek, amelyeket egyszerűen nem lehet letenni. Ezek jelentik a mércém. Hogy így tudtam-e megírni a székely szamuráj történetét, kiderül. Toleráns vagyok. A számomra unalmas is lehet értékes. Egyes szerzők a témára esküsznek, mások a nyelvre. Én mindkettőre. Mert hiába megyünk ki a szántóföldre, ha nincs kapa a kezünkben és fordítva: hiába van kapánk, ha nincs földünk...
Mi a munkamódszered? Miben különbözött a novellaíró gondolkodás- és írásmódja azétól, aki nagyprózára szánta el magát? Az egyes történetek ugyanis korábban is napvilágot láttak különböző felületeken, elhangzottak irodalmi esteken. Kezdettől a kéjpróza készült, vagy később álltak össze ebbe a keretbe a szövegek?
Nincs napi penzumom. Akkor írok, ha van mondanivalóm. Jobb ötévente egy könyvvel beleszólni az irodalomba, mint tízzel névtelen hős maradni. A fiatal szerző számára kihívás átállni a novelláról a nagyprózára. Úgy kell tudni összevarrni több kisebb történetet egy nagyobbá, ahogy az udvarhelyi asszony a székely harisnyát: száz év múlva sem bomolhat szét... A kéjpróza ötlete munka közben született. Hermann Hesse költeménynek nevezte regényeit. A műfaji behatárolásnál fontosabb az értékteremtő szándékkal születő alkotás.
Kiknek nem ajánlanád a Zordokot?
Paulo Coelho olvasóinak és a múltsiratóknak. Nem sematikus szenzációhajhász bestsellert írtam. Mi, magyarok szeretjük nyalni sebeink. Előszeretettel lovagolják meg ezt a politikusaink és a művészeink egyaránt. Munkám közben két nevetés közt értelmező befogadót képzeltem magam elé, akit nem metróreklámmal kell odacsalni a könyvheti dedikálásomra. Természetesen minden szerző azt szeretné, ha minél többen olvasnák el a könyvét, amely pillanatok alatt elfogyna a nagykereskedésekből. De, ha muszáj választani: inkább egy gondolkodó olvasó, mint az eladási statisztikák...
(Farkas Wellmann Éva)
