Megkérdeztük Gaborják Ádámot
Miért dönt úgy egy kritikus, irodalomelméleti Phd-hallgató, hogy megpályázza a József Attila Kör elnöki pozícióját? Milyen motivációi voltak az elhatározásodnak?
Röviden: szeretem a csapatjátékot. S erre kiváló lehetőséget ad a József Attila Kör. Az emberek miatt érdemes ezt csinálni, akiket történetesen összeköt egy közös szenvedély, az irodalom.
Úgy vélem, amiket említettél, talán kevesebb szerepet játszottak a döntésemben. Való igaz, hogy kritikusként kiemelten fontosnak tartom a kortárs fiatal irodalmat, mivel jóval kevesebb elmélyült kritika születik róla, holott egy-egy pályakezdő vagy elsőkötetes munkája ugyanúgy megérdemli a korrekt és alapos olvasói tekintetet, mint a már idősebb, ismertebb pályatársak. És a disszertációmat is a Darvasi-prózáról írom. De ezek inkább szépen egymás mellé sorolódtak. Próbálom értelmezni a körülöttem lévő eseményeket. Sokkal inkább motivált az, hogy sok kiváló ember mellett szervezek évek óta irodalmi programokat Szegeden, és számos izgalmas dolog történt az elmúlt évek során. Pluralica, Sínbusz Fesztivál, Tükörház Alapítvány, és még sorolhatnánk. Sokat mocorgunk. Próbáltuk valahogy kulturálisan élhetővé, kényelmessé tenni ezt a várost az emberek számára. Sokszor hallottam mostanában, hogy mintha lenne egy „Szeged-modell", valamiféle „titkos recept". Ez megtisztelő persze, de szerintem ez egyszerűen csak sok munkát, lelkesedést, kitartást, és önfeláldozást jelent. Ebben rejlik a szellemisége. Tulajdonképpen ennek volt köszönhető az is, hogy korábban a JAK felfigyelt erre, de a történet „vége" engem is nagyon meglepett. Közös erővel olyan irányba haladtunk az elmúlt években, ami nekem mindig is szimpatikus volt. Szeretnék még többet hozzátenni ehhez. A JAK-ban hagyják az embert szabadon dolgozni, ráadásul demokratikus keretek között, s ez nagyon nagy erénye. Megtisztelő, hogy tovább ötletelhetek ezekkel az emberekkel.
És persze nagyban köszönhető annak is, hogy mindig is voltak olyan barátok körülöttem, akik láttak bennem fantáziát, és az elejétől fogva kitartóan támogattak az elhatározásomban. Nagyon sok pozitív energiát kaptam ezektől az emberektől. Nélkülük nem tartanék most itt.
Budapest mellett Szegedhez is kötődsz, tehát egy átlagos irodalmárnál jobban rálátsz a vidéki és egyben a fővárosi művészeti folyamatokra. A JAK bázisa a fővárosban a legerősebb, emellett vidéken csupán egy-két helyen képviselteti magát. Tervezitek a vidéki pozíciók erősítését? Ha igen, hogyan, milyen programokkal?
Természetesen. A JAK évek óta erre törekszik. Eddig a keleti régiókon dolgoztunk, s bár még korántsem ért véget, azért bizonyos helyeken sikerült megmozgatni a fiatalokat. Most jöhet a mérleg másik oldala. Első körben a nagyobb városokra koncentrálnánk. Pécset minden valószínűség szerint egy nagyobb rendezvénnyel inváziószerűen szeretnénk letámadni. Illetve ennek kapcsán szóba került egyes nagyobb rendezvények vetésforgószerű pörgetése. Ez elsőre talán meglepő, de máshol bevált módszer, és mindenképpen elősegítené egy-egy városban a későbbi megjelenésünket. Számomra fontosak lennének olyan kisebb települések is, mint például Szarvas és a Víziszínház. Egy remek, ám kiaknázatlan terület. Számos ilyen hely van. Igazából az anyagiakon túl minden azon múlik, hogy találunk-e lelkes embereket, akik segítenek ebben. Tulajdonképpen egy egyszerű felolvasóesttel és / vagy könyvbemutatóval elég jól fel lehet mérni az erőviszonyokat. Amúgy meg ide sorolnám azt a törekvést is, hogy a határon túli tagjaink többet szerepeljenek akár Budapesten, akár másutt. A JAK egy rendkívül heterogén egyesület, csak ez nem biztos, hogy mindig érzékelhető, de mindenképpen láttatni kell. Az utazás pedig jó dolog, lehetőséget kell adni másoknak is erre. Mindezek előtt még érdemes Debrecent figyelni, hiszen ott még csak most fognak igazán beindulni az események.
Ma, amikor annyira kevés pénz van a kultúrára és azon belül az irodalomra, különösen fontos lenne a többi írószervezettel való együttműködés. Terveztek valamilyen közös programot, nyitást a FISZ, a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága felé?
Igen. Szerencsére a nyitás már megtörtént, van kapcsolat. Az ajtót persze mindig lehet szélesebbre tárni. A jelenlegi körülmények között nyilván nem az ellentétek szítása vagy fokozása a fontos, hanem az, hogy a nézetkülönbségek ellenére hogyan tudunk sikerrel együttműködni. Az irodalom, a művészetek, és a kultúra jelenlegi helyzete feletti céltalan panaszkodás és a sírok ásása viszont nem az én terepem. Ebben sajnos nem tudok segíteni. A társadalom felé viszont nyithatunk közösen is, de talán nem csak úgy, hogy valamilyen botrány kapcsán közösen felhördülünk.
Az együttműködés egyébként egy könnyen belátható gazdasági és marketingkérdés is, ami különösen a vidéki rendezvényeknél lehet működőképes. A közös felolvasóestek nemcsak költségkímélőbbek lehetnek egyes szervezeteknek, hanem különböző olvasókat vonzanak be, hiszen valakit ez a szerző érdekel, valakit meg az. Ezáltal maguk a szerzők szerezhetnek új olvasókat. S alighanem, ha valaki józanul gondolkodik, akkor rájöhet, nekik az az elsődleges érdekük, hogy minél nagyobb ismeretségre tegyenek szert. S nem feltétlenül az, hogy a felsoroltak közül éppen melyik szervezet rendezvényén lépnek fel. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Mit gondolsz, melyek a legalapvetőbb feladatok most a JAK-nál? Mivel kell kezdeni a munkát?
Az összehangolással és a rendszerezéssel. Az elmúlt években nagyon sok lelkes fiatal programszervező bukkant fel, tele jobbnál jobb ötletekkel. Az Egyesület ereje pedig az ilyen ütőképes emberekben rejlik. Arra szeretném őket bíztatni, hogy mindenki alaposan dolgozza ki a saját programját egészen apró részletekig, hogy minél erősebb és meggyőzőbb programkínálattal tudjunk fellépni mind az érdeklődők előtt, mind a pályázatok során. Különösen igaz ez az oktatással kapcsolatos sorozatainkra (Írósuli, Középiskolás fokon), hiszen ez az egyik legfontosabb csatornánk a társadalom felé. Nekem személy szerint már most előre kell gondolkodnom, hiszen 2012 lesz a 30 éves JAK-füzetek éve. Igen tekintélyes névsora van az itt megjelenteknek, s ezt ne rejtsük véka alá. Szeretném, ha az egyéb rendezvények mellett ez szintén kellő hangsúlyt kapna majd, és az egész év a JAK-tól lenne hangos. Nem a nosztalgia a lényeg, hanem egy önfeledt, hosszan tartó „retro-party", hogy olyanok is megismerjék ezt a sorozatot, akik eddig nem találkoztak ezzel, a régi olvasók pedig újra előkapják ezeket a könyveket. S ahogy elnéztem a különböző helyekről beérkezett ötleteket, és az itt említetteket, talán a legbölcsebb, ha egy JAK-naptár elkészítésével kezdjük a honlapon, amiből mindenki láthatja a programokat. Csak hogy ne üssön vissza a lendület és ne fulladjon káoszba.
De a legfontosabb, hogy még csak ősz lesz, bőven lesznek még idén programok. S talán nem mindenki tudja, de nemrég új helyre költöztünk. Az elnök, Balogh Endre, már ősszel megkezdi az új JAK-bázis kialakítását a Kossuth Klubban, hogy ne csak egy irodánk legyen, hanem egy kulturális központunk. Az új helyünk ideális helyen található, s kiválóan alkalmas arra, hogy szép, informatív, és pezsgő kulturális élettérré alakítsuk az irodalom és a művészetek iránt érdeklődők, vagy egyszerűen csak a betévedők számára.
Nagyvonalakban milyen céljaid vannak? Milyen intézménynek szeretnéd látni a JAK-ot?
Elsősorban továbbépíteni a megkezdett utakat. Reálisan átgondolt és logikusan felépített ötletek alapján, a JAK-tagok belső energiájának és szellemi tőkéjének megmozgatásával összehangolni a működésünket egy eredményes és reprezentatív, de mindenekelőtt sokszínű, a társadalom felé nyitott kulturális hálózat kiépítésének érdekében. Nagyjából így fogalmaztam meg magamnak. A JAK mára nagy múlttal rendelkezik és mindig is fiatalos és progresszív volt, ezért képes a megújulásra. De a legfontosabbnak tényleg azt tartom, hogy nyitnunk kell a társadalom, azaz végső soron az olvasók felé. Nem várni kell őket, hanem odamenni hozzájuk. Egy keserv helyett már két lépéssel előrébb lennénk. Csak így tudjuk őket megszólítani és megmutatni a szövegeinket, a gondolatainkat, magunkat.
A nemrég lezárult JAK-tábor a képzőművészetet, a filmet és az építészetet is bevonta programjába. Ez a kulturális párbeszéd a későbbiekben is jellemezni fogja a JAK-ot?
Erre egy határozott igen a válaszom. Nyitottnak kell lenni. Alkatilag ilyen vagyok. És szerintem sokan mások is rajtam kívül. A párbeszéd, az eszmecsere csak jót tesz mindenkinek. Mindig is termékenyen hatottak egymásra ezek a területek, akár a vitáikkal, versenyeikkel, akár az összefonódásaikkal. Nem utolsósorban ezek a társrendezvények a közönség számára is vonzóbbak, figyelemfelkeltőek lehetnek, így ismét lehetőség van más emberekhez is eljutni. Korábban volt a képregény, a fotó a JAK-Pikniken. Ősszel várható egy Magyarhangya-Prizma-JAK filmes projekt. A KREA tervezői és tipográfusai is nyitottak a közös munkákra. A Könyvhéten idővel mindenképpen szeretném irodalmárok és képzőművészek alkotásaival „belakni" a várost. De nagyon remélem, hogy a Krusovszky Dénes által felvetett programjavaslatok, városi séták a KÉK-kel, valamint a Nyitott Műhely „jazz-vers" koncertjei is megvalósulnak. Ezek igen izgalmasan hangzanak. Bármi legyen is, a lényeg, hogy ezekből a programokból közös, egyedi műalkotások szülessenek majd.
Mint már említettem, kritikus és irodalomelméleti PhD-hallgató vagy. Hogy állsz a PhD-vel? Mit gondolsz, hogy tudod majd összeegyeztetni az elnöki pozícióval egyéb munkáidat?
A PhD három éve most ért véget. A „Nagy Mű" azonban még pihen, darabokban. Ahogy ilyenkor lenni szokott. Számomra kerek lett az életemnek ez a szakasza. Tíz év Szegeden. Most jön megint valami új. A JAK szervezése és a tagok kiemelt helyen szerepelnek majd. Ez lesz most az első, minden ennek rendelődik alá, hiszen ez nagy munkával, odafigyeléssel és felelősséggel járó feladatkör. A Pluralica honlapján ősszel sok izgalmas olvasmány várható, ezt a vonalat mindenképpen folytatni fogom. És azon leszek, hogy a kiadványaink szaporodjanak. Nyilván lesznek olyan tevékenységek, amiket emiatt félre kell tennem. De bízom benne, hogy azért írásra és értelmezésre mindig lesz egy kis időm. Ha meg nem írhatok, akkor kérdezek. Valamit állandóan kitalálok. Unatkozni biztos nem fogok. Szerencsére.
(Darvasi Ferenc)
