Kritikák

 

 kullok.jpg

 

Lajtos Nóra

 

Versküllők és verssávok héthatárán

Nagy Zsuka: küllők, sávok

 

Verset írni: kaland. Versekkel találkozni: kétszeresen az. Nagy Zsuka verseivel találkozni: sorsvállalás. Sorsvállalás abból az aspektusból nézve, mely szerint mi is jelen vagyunk a versben, mert egyszerűen elhisszük, hogy rólunk (is) szól a „mese”: Nagy Zsuka igényes, formabontó második kötetének versküllők és verssávok héthatárán vágunk neki. Annak a hatvanöt költeménynek, amelyek „kicsi látleletek, versesszék a világról, az emberről, a szerelemről, a semmiről, életről meg halálról, amelyről egy kötetben szokás” – foglalja össze dedikációjában a költő.

A tíz versciklust rendhagyó módon igen gazdagon kimunkált grafikus körmetszetek jelzik, amelyek már első látásra is igényes illusztrációknak tűnnek, és amelyek Fekete József (Jofo) nyíregyházi grafikusművész munkáját dicsérik. Maga a könyv esztétikai tárgyként is funkcionál az egyediséget hordozó négyzet alakúságával.

A kötet nyitóciklusa az otthon lexéma többjelentéses poétikai színrevitelét jelzi. Címük a „kötés”-t viseli (kötés, kötés kettő, kötés három stb.). Ennek is több értelme van: a testi-lelki sebeken való kötéstől a szakrális jelentésű „solvere et legare”-n (oldás és kötés) át a köt(őd)ésig, Ez utóbbi talán a legadekvátabb, ha szintézisbe próbáljuk hozni az otthonnal, ugyanakkor a kötetnyitó vers (kötés) a műtéti sebek szemantikai jelentéskörét érinti („kicserélik a sebemen a kötést”; „megvágják a hasát”; „megmossák és bekenik a varrat helyét”). Egy a költőnővel készült interjújában (A Vörös Postakocsi) Kulin Borbála a legerősebb ciklusnak nevezte ezeket a kötés-verseket. Igen szép lírai szólamok is megjelennek az amúgy szocio-versnek is tekinthető költeményekben, például: „az otthon levert fészek amit mindig újra kell hordani” (kötés kettő); „az otthon kék szemű fehér és arany kereszt csüng a nyakán” (kötés négy); „az otthon vérző seb a kezeden” (kötés nyolc). Ezzel a sebmetaforával keretes szerkezetűvé, tematikus zártságúvá válik a ciklus. Az otthon pedig mint családi fészek, mint csonka család otthona („ahol csak egy anya van vagy apa” – kötés három), majd az idősek otthonaként jelenik meg („az otthon / mozsárban összetört gyógyszer infúzió” – kötés hét), végül mint történelmi tér funkciónál („az otthon az amit lebombáztak” – kötés nyolc).

A második ciklust olyan szocio-versek sorai alkotják, amelyeket a társadalom perifériájára szorultakkal való azonosulási vágy vezérel. A lejárt szavatosságú idő és a biciklisávos tér határmezsgyéjén érhetők tetten ezek a jól megmunkált szövegdarabok: „régi presszókból kidobott műanyagszékeken ül a vidék”; „a pálinkafőző szaga szilva és alma remény” (bicikliút műanyagszék). A társadalmi kiszolgáltatottság leginkább témaérzékenyebb verse a szerelmespár – ebből idézzük az utolsó sorokat: „gyere anya szól a férfi és beletúr / a mellette lévő kukába ma semmit nem ettél és egy mekis zacskóból / tálalja a maradékot megsimogatja nője arcát érdes keze beleragad / barázdáiba ha erősebben tenné széttörne kéreg arca”.

A harmadik szövegblokkban tíz (az elsőt útmutatóként kivéve: mióta) számozott vers szerepel, amelyeket az összesen félszázszor ismétlődő „mióta szeretlek” anaforikus mondatalakzat tartja egyben. A profán hétköznapiságból szinte átmenet nélkül lépünk át a szakrális szférába:  „mióta szeretlek megy a hasam / kifordul a számból az étel; mióta szeretlek gyorsabban megy a bicajom” (mióta); „mióta szeretlek nem fáraszt a boldogság / nem takar ki éjjel a magány” (m6); vagy: a verssorozat értékét növelik azok az alkalmi szóhasználatok (hapax legomenonok), amelyek egyediségükben hordozzák lényegi mivoltukat. Például: pipacsszégyen (m2); istállószív (m7); csókpapírok, nyálragacsok, vágyfilcek (m8); énbazilikák (m9).

A következő ciklusvizuál (a szerző szóhasználata) kilenc „kis sorsszimfóniából” álló kötetfejezet, melynek záró „sors-szimfóniája” a halhatatlanság címet viseli. Az anya és apa nem mindig felhőtlen házastársi kapcsolatától („apa egyszer fellökte anyát anya sírt és én is” – anya és a negyven év) jutunk el a halhatatlanság „földszagú” csendes békéjéig: „apa egy csigaház / anya bolyhos szívgyökér”; „néha elásom őket az erdőben / hogy ne érje őket semmi baj”; „apa és anya suttognak / védi őket a föld / gyakoroljuk a feltámadást” (halhatatlanság).

A jelentéstömörítő szobanyár című – töredékek a semmire alcímű – verses fejezet tíz szövegdarabból kerekít ki egy Egészt. Mindegyik versdarab a sorszámozás mellett külön címkével (címmel) van ellátva, segítve ezzel a paratextussal is a versek megértését. A szobanyárban a lírai alany egyes szám első személyben nyit ablakot a világra: „milyen megalázó dolog a semmi csak nézek ki az ablakon” (1. ablak). A ciklus legexpresszívebb darabja a halszív: „bűzlik minden tátott szájú halszív hörög kint és / bent…”, egy hiperbolával zárul a költemény: „csernobilom fukusimám vagy” (9. halszív).

A következő versdarabok a trek-ciklust adják: a cím legalább három jelentéssel bír: trek mint neves kerékpármárka, és trek az angolban annyit jelent: utazni, vándorolni, valamint a ’track’-nek (fonetikus átírásával: trek) negyvenféle jelentése van (pl.: keréknyom, sáv). Mindhárom jelentés-megközelítésnek van hitelessége: a szerző Rozál nevű bicajával járja a vidékeket, sávok mentén vagy azokon kívül halad, és úgy szemléli a tájat, mint egy szívkamera, egy tájkamera vagy egy szív-térkamera stb. Azért is jelentős ez a verscsoport a kötetegészen belül, mert itt kap először értelmet a kötet címe: „te vagy a biciklimben a karbonszál”; „úgy tartasz a hétfőkben meg / ahogy a küllők tartják a kerekeket.” Ebben a ciklusban is visszaköszön a nagymama halálát tematizáló sorsfordulat: „kifekszem a sezlonyra kilóg a rugó és beleakad a ruha / felmarja a testem hogy soha ne felejtsem el / nagyanyám szemében a halált” (trek9, halálkamera). Vagy ahogyan a ciklus utolsó versszövetében olvashatjuk, kissé József Attilá-s áthallással: „be vagy zárva a szobanyárba”; „ha nincs kerékpár / vele szabad a világ” (trek13, vers-térkamera): „így válik a kerékpár egyúttal a szabadság jelképévé is” – fogalmaz Oláh András Levert fészkek között című kritikájában (Magyar Napló, 2017/9).

Ritka jelenség ma az olyan versgyűjtemény, amelynek egyes darabjai ne szólítanák meg a nagy költőelődöket vagy a kor jeles alkotóit, s ezáltal ne kezdeményeznének intenzív lírai párbeszédet velük. Nagy Zsuka hommage-verseiben a klasszikusak közül mindenekelőtt Dsida Jenőre (szerelemcsütörtökdobszerda), József Attilára (április 11), Juhász Gyulára (örök), Kosztolányi Dezsőre (kállói úti fák) emlékezik meg egy-egy parafrázisban, valamint Antall Istvánra (dúcok) és Borbély Szilárdra (táviratok). A ciklusnyitó hommage című verset igen megrázó zárlata miatt kell ideidéznünk: „szörnyű lehet mikor / egy gázrózsa az egyetlen virág”. A szerelemcsütörtökdobszerda Kováts Juditnak, a Megtagadva című regény szerzőjének, és a könyv főhősnőjének, Somlyói Annának ajánlva szerepel a kötetben Dsida Nagycsütörtök című költeménye átírásaként: „nem lesz csatlakozás”.

Juhász Gyula Anna örök című versének művészien átkomponált darabja Nagy Zsuka örök című költeménye: „ünnepek mentek meg jöttek te maradtál”; „holnap majd gyógyszer nélkül mondom ki a neved”; „és benne vagy te a dióban datolyában / narancsban az almában / a karácsonyfa nélküli szobában / beatricsében júliában annában meg lillában…a félre nyelt kamillateában; uralkodsz és nem is tudod”.

A kállói úti fák igazi nyírségi atmoszférateremtő hatása – Szindbád alakjának megidézésével – vitathatatlan: „és itt vannak mind florentin fáni imola lenke fruzsina anna paula amélia judit majmunka mária és minden női név a naptárba nyíregyháza miskolc kassa podolin nagyvárad debrecen minden állomáson és megállóhelyen velős pirítós…”. A zárlat szinesztéziás színezetet kap a „szivárványszínű szemfedelet / sző pénelopé és majmunka de két múlt sem tesz ki egy jelent” sorban.

A táviratok két paratextusa (Kölcsey Ferencnek, hommage Borbély Szilárd) segítenek kijelölni azt a hermeneutikai nyomvonalat, amelyen haladva közelebb kerülhetünk ezekhez az egy-kétsoros (sőt a weöresi egyszavas) szövegetűdökhöz, amelyeknek sorszámai a prímszámok sorozatát adják. Ezzel a leleményes számozással külön megidéződik Borbély Szilárd Nincstelenekje, amelyben a prímszámok ontológiai magánya jut többször is érvényre.

A 32 darabból álló „szövegrés”-eken keresztül, amelyek a hiányt is bevonzzák a hiányzó sorszámok által, bepillantást nyerhetünk a világról szerzett tapasztalatunkba az emberiség sokszínű arcáról („az emberek nem egymást. szeretik hanem. / az életet vagy azt sem.”), a történelmi időről („a most rémisztő jövőből épül. és. / nincsen dicső múlt.”; „elvitte a strandot a háború. / az a kettő. nem kéne több.”)

„[M]eggondolta magát az Isten és hátrafelé mászik az / útján az ember mint a rák a múltban keresi kincseit /  magnókazetták egy szobában…” A dúcokkal a 62 esztendős korában 2015-ben gyógyíthatatlan betegségben elhunyt legendás rádiós riporternek, a kulturális újságíró Antall Istvánnak állít emléket Nagy Zsuka: „becsukja szemét egy nagyon hosszú gondolat mindenhol / leoltják a villanyt kikapcsolják a mikrofonokat offlájn van minden…”.

Az utolsó versek csoportja: halál-versek öt tételben. Az első, a csésze című a verseskönyv leghosszabb darabja, a nagyi haldoklásának és halálának poétikai színre vitele. A biológiai halál beállásának végérvényessége szüntelen feszültségben és soha nem felejthető lelki fájdalomban, örök dilemmában tartja a lírai ént: „mint egy szülész halálra szültem őt segítettem halálra szülni / vajon felsírt ott mint egy új halott mint újhalott szülött / újszülött halott vagy akkor már nem sírunk azt csendesen kell”; „ahogy a konyhában a kertben mégis ha a csészéjére nézek / iszonyú mennyire hiányzik hogy rajtam kívül legyen”.

A következő költemény (R.E.M.-montázs, in memoriam Mester) méltó emlékezése a költőnőnek a Mesterre, János István (1952–2011) irodalomtörténészre, akit szellemi-emberi tartása, humanista műveltsége, széles látókörű, problémaérzékenységű kutatói „optikája” miatt is nevezhetünk korunk poeta doctusának. A megidézett Mester latinos műveltségére az olyan találó kifejezések, szövegrészletek utalnak, mint például: „heszperiszek táncoltak / fejükön hozták a borosüveget aszú száraz félédes”; „a phyllis presszóban füstös istenek színes lampionok / kalüpszó szolgálja fel a sört és mellé az unikumot”.

Nagy Zsuka érzéstelített kötete leginkább abban teljesedik ki, hogy képes olyan különféle nyelvi regisztereken megszólalni, amelyek néhol váratlanul érik az olvasót: meghökkentenek, fenomenológiai feladvánnyá válnak, kis emlékdobozokká, melyekben a legbelsőbb személyes és történelmi múlt egymásra rétegződése teszi artisztikussá a kötetet. A kötet célja lehet még, hogy az úgynevezett egzisztenciális szorongással átitatott szövegekből mindig ki tudunk lépni, és továbbhajtani. Forogjanak még nagyon sokáig azok a sorskerekek Nyíregytől héthatáron át. Mert Nagy Zsukát olvasni: sorsvállalás. Utazni vele verssávok és versküllők által: kaland.


Orpheusz Kiadó, Budapest, 2017.

 

Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.


Főoldal

2018. május 15.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Elmarad Grendel Lajos békéscsabai estjePénteken adják át a Szép Ernő-díjakatNyilvánosságra hozták a Prima Primissima idei jelöltjeitKínai szerző kapta idén a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA