Juhász Judit, Kucsera Tamás Gergely, Bengi László, Bónus Tibor,
Kocsis Miklós, Pécsi Györgyi, Falusi Márton
Pál-Lukács Zsófia
Egy heroikus vállalkozás
Egy, a következő évtizedekben megkerülhetetlen könyvnek, alapműnek a könyvbemutatóját tartották tegnap a Pesti Vigadó lenyűgöző épületében. Olyan irodalomtörténeti és tágabb, kontextuális szempontokat is egyesítő műnek a bemutatóját, amelyhez hasonló kevés született a modern magyar irodalom történetben. A Pécsi Györgyi és Falusi Márton főszerkesztésében megjelent Magyar Irodalmi Művek 1956–2016 című könyv a modern magyar irodalom hatvanegy évét fogja össze, az irodalomelméletben is sokat emlgetett, nagyjelentőségű prózafordulattól 2016-ig tekinti át és összesíti a számottevő irodalmi műalkotásokat, melyekről szócikk formájában ad leírást. Azaz, jelentős irodalomtörténeti korszakot fog át, melynek kiindulópontja az 1956-os dátum. Hasonlóan Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténetéhez, szintén sorsfordító történelmi eseményekhez köti az áttekintés kiindulópontját. De a Szegedy Maszák Mihály főszerkesztésében megjelent irodalomtörténet is évszámokra építette az áttekintés szerkezetét (1920-tól vizsgálódik).
A Falusi Márton megfogalmazásában ceremóniálisra sikerült bemutatón részt vett dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, dr. Kocsis Miklós, az MMA-MMKI igazgatója, Bengi László és Bónus Tibor irodalomtörtnészek, az ELTE tanárai, Pécsi Györgyi és Falusi Márton, a kötet főszereksztői, illetve Juhász Judit, az MMA szóvivője, aki kivételes, nagyszabasú vállalkozásként jellemezte annak a négy évnek a munkáját, melynek eredményeképp most kezében tarthatja a több értelemben is súlyos könyvet az olvasó. Nemcsak fizikailag súlyos ez a kötet, hanem tartalmilag és megírtságában, szerkesztőségében is korszakos jelentőségű, hiszen 332 szerző 655 megjelent(!) könyvét választotta ki a szerkesztőbizottság, ezekről olvashatunk szócikkeket, melyeknek jelentős része kis portrét ad az adott életműről. Egy-egy szerző esetében vannak olyan könyvek, amelyek több jelentős művet is tartalmaznak, itt jó és nagyon reflektált szerkesztői munkára volt szükség, de a nagy szerzőknél is válogatni kellett, hatástörténeti szempontok figyelembevételével.
Bónus Tibor szerint a lexikon
olvasmányközpontú
Hatvan év magyar irodalmát bemutatni – miért érdekes ez, teszi fel a kérdést dr. Kucsera Tamás Gergely, majd Jankovics Marcell tiszteletbeli elnök szavait idézte, aki a filmes lexikon kapcsán mondta 2020 januárjában azt, hogy egy ilyen munka az alkotásokon keresztül ad számunkra egy szellemi korképet.
Az olvasás során érdemes útmutatásnak tekinteni Bónus Tibor észrevételeit, eszerint elsősorban nem szerzőközpontú a lexikon, hanem olvasmányközpontú. A lexikon látszólag formális keret, külsődlegesnek hat, s miközben formális, értékválasztásokat is hordoz: dátumokhoz igazítja a könyveket, a dátumokon belül pedig a szerzők neve szerint abc sorrrendet használ. Ugyanakkor a formális keret szemléleti összetettségre is utal, arra, hogy az idő mindig szelektál. Ahogy közeledünk az áttekintés során a jelenkorhoz, egyre bizonytalanabb, hogy mi marad meg az időben.
A lexikonnak emellett van egy olyan legitim célja, hogy ennek az időbeli szelekciónak az igazságtalanságait orvosolja. Fontos vívmánya ezért, hogy a határontúli irodalomtörténetet nem választja el a magyar irodalom történetétől, hanem együtt kezeli.
A határontúli szerzők alkotásaihoz kapcsolódó szócikkek megírásának a nagy többségét a határontúli irodalmárokra bízták. A szócikkek összességében nem mindig pozitívumokat fogalmaznak meg, fenntartások is olvashatóak bennük. Ez is a kiegyensúlyozottságot erősítő vonás. Bengi László megállapítása szerint a mű meghatározó szerkezeti elve a kronológia, azaz a könyv nem irodalomtörténetet ír, a kronólogia nem téveszthető össze a történetiséggel. Egy sajátos és szokatlan olvasási javaslatot hordoz magában, mivel keresztmetszeti képet ad a korszakokról és felhívja a széles olvasóközönség figyelmét a művekre, tehét ismeretterjesztő funkciót képes fölvállalni és föl is vállal. Azt mutatja meg, hogy az irodalom funkciója nem az, hogy tanítson, hanem, hogy kérdéseket tegyen fel határozott állásfoglalás nélkül, és gondolkodásra ösztönözzön. Az ő megközelítésében azok a legjobb szócikkek, amelyek hianyérzetet hagynak az olvasóban.
Grádicsok
A legjobb közelítés a műhöz, ha dr. Kucsera Tamás Gergely példáján, személyek és történetek alapján közelítünk a kötet keletkezési körülményeihez. Nemcsak az jelentős tényező, hogy az akadémia megalapításának tizedik esztendeje időszakában tárgyalunk a kötetről, hanem keletkezéstörténetének is van egy közösségtörténeti előzménye. A kötet létrehívásában a szerkesztőbizottság tagjai mellett részt vállaltak a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusai, s amellett, hogy az akadémia falain belül közösségalkotó volt a könyv koncepcióján, illetve szempontrendszerén dolgozni, tágabban értelemezett irodalmi iskolákat, képviselőket, kutatókat is bevont a munkafolyamatba.
Így lett egy széleskörű szakmai összefogás eredménye a mű. A főszerkesztők célja is ez volt: a kötet minél több irodalomelméleti iskolát, értelmezési irányzatot mutasson be, minden értéket engedjen felmutatni. Irányadóak voltak Pécsi Györgyi szavai, hogy a szerkesztői munka során nem foglalkoztak a kettéosztottság dilemmájával, mert így el kezdtek volna kategóriákban gondolkodni és ideolgikussá válni, ehelyett egy műközpontú kiadványt kívántak létrehozni, megpróbálták a művészet egészét szemlélni és az esetlegesen létező árkokat meglépni, ami, tehetjük hozzá, nagyszerűen sikerült is. Amint Bengi László fogalmazott, a kötet időszerűsége helyett célszerűbb a hely kérdéséből kiindulnunk, eszerint a kötetnek ott a helye a kézikönyvtárunkban, hogy mindig fellapozhassuk. Mindezek jegyében, néhány hónap múlva a filmművészti lexikon bemutatására is sor kerül, tudhattuk meg dr. Kocsis Miklóstól, az MMA-MMKI igazgatójától.
