Helyszíni tudósítások

 

Szentm__rtoni_J__nos_k__sz__nt__je.JPG
Szentmártoni János megnyitója

 

Szepesi Dóra

 

Imágók sereglése

 

Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő Imágók című kötetét mutatták be április 26-án a Magyar Írószövetség székházában. A szerzővel Mirtse Zsuzsa költő, író beszélgetett. A zenei betéteket gordonkán, nagybőgőn Miskolczi Anita és Devich Benedek adta elő, zongorán kísért Narihito Mukeda.

Tőzsér Árpád kivételesen sokhangú költő. Kevés olyan alkotót tudnánk említeni, aki ennyiféle költői regiszteren képes a legmagasabb színvonalon játszani. Irigylésre és elismerésre méltó, hogy nyolc évtized múltán is ennyire friss és merészen újszerű kötettel rukkolt elő, mint az Imágók – kezdte az estet Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, a Magyar Írószövetség örökös tagját köszöntve. Korábban is vizsgált nagy témái – a filozófia, az idő, a mitológia, a halál – mellett új megközelítési módokat és új témákat is találunk kötetében, a mitikussá emelkedett nőalakokat vagy a közelmúlt tragikus történelmi eseményeit, a csehszlovákiai, később szlovákiai magyarság kálváriáját, ezen belül saját gyerekkori élményeit. Az Imágók egy grandiózus életmű újabb mérföldköve.

 

Mirtse_Zsuzsa_k__rdez.JPG
Tőzsér Árpád és a kérdező Mirtse Zsuzsa

 

Mirtse Zsuzsa az est előtt fél órával találkozott először személyesen Tőzsér Árpáddal, ám nagyon felkészült, értő kérdező. A kötet egyben nagyon szép könyvtárgy is, 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál és a 2012–2016 között született verseket tartalmazza. A moderátor úgy fogalmaz, hogy ez nagyon „vagány” dolog, hiszen amikor megjelent az életműkötet – a címe: Erről az Euphorboszról beszélik, és a költő 80. születésnapjára adták ki –, azt lehetett gondolni, hogy az alkotó megpihen, hallgatnak a múzsák, de szó sincs róla! Mielőtt a talányos címről szó esne, a szerző elmesél egy emléket: először 1967-ben járt az Írószövetség épületében, a Pozsonyi Irodalmi Színpaddal. Azóta elképesztő nagyot változott a világ, a közönség, az irodalom. Számára azonban az Írószövetség terme az irodalom állandóságát jelképezi. De mi az állandóan változó irodalomban az állandó? Erről alig tudunk valamit, ez az irodalom titka, orfikuma és ez a terem az irodalom rejtélyességét jelképezi számára. Azon a régi előadáson a nézők között ott ült Veres Péter, Illyés Gyula, Féja Géza, és az ifjú színésznő, Sunyovszky Szilvia fehér, földig érő ruhában, mint egy angyal, egy tálcán kenyérdarabkákat hordozott körbe; szinte megáldoztatta a jelenlévőket. Csak épp ki nem mondta, hogy „vén bűnösök, bánjátok meg a bűneiteket, most mi következünk, ideje lelépnetek.” Korok jönnek, mennek, a vén bűnösök eltávoznak, fiatal nemzedékek jelentkeznek, majd azok is vének lesznek, aztán vannak, akik nem akarnak valahogy távozni. Egész kötetekben búcsúznak el, zárják le az életművüket, de mit csináljon az a szerencsétlen, ha a búcsú után is itt marad? Kiad egy újabb verskötetet – tette hozzá önironikusan. 

A szerző az Imágók kötet címéről tartozott némi magyarázattal. Carl Spitteler svájci költő, író, aki 1919-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, honosította meg ezt a kifejezést az irodalomban. Jung és Freud is tőle vette át, azóta elképesztő nagy pályát futott. A Imago című könyvet olvasva hökkent meg, és fedezte föl magát is az imágóknak abban az értelmezésében, ahogy Spitteler tette: kivetítjük vágyainkat, álmainkat egy idegen személyiségbe, és ezt lépten-nyomon összetévesztjük saját magunkkal. A költő valamiképpen akarva, nem akarva ilyen imágókat teremt a verseiben. Életének, lelkének azokat a rejtélyeit írja meg, amelyekről ő maga is keveset, vagy semmit sem tud. Nála ez úgy variálódott az élete során, hogy az ötezer éves emberi kultúra teremtett személyiségeit próbálta a verseiben saját magává élni. Ez a fajta lélekvándorlás ilyen értelemben az imágók sereglése.

 

Pillanatk__p_az_est_el__tt.JPG
Pillanatkép az est előtt

 

A gyerekkori imágó hogyan látta magát szülőfaluja közegében? Gömörpéterfala a mai Szlovákia egyik legdélebbi csücskében foglal helyet. Azt tartják róla, hogy amikor a Jóisten a világot teremtette, meg kellett határozni a közepét, leejtett egy aranyalmát az égből, ahová esett, ott forrás fakadt, az lett a világ közepe. A forrás Gömörpéterfalán a mai napig buzog, Ivókút a neve. Hogy hogyan élte meg a gyerekkorát, azt valójában most írja le az Imágók verseiben. Érzékeny, sérülékeny, sértődékeny kisgyerek volt. Elmesél egy történetet, amelyik a róla készülő portréfilmből kimaradt. Négyévesen egy barátjával a forrás patakjának a betonhídja alatt egy kiskacsát akartak megfogni, végül neki sikerült. A barátja felháborodottan mondta, ez nem igazság, megfogta a kacsa fejét és húzta maga felé. Tőzsér akkor még nem ismerte Bölcs Salamon történetét, de pontosan úgy viselkedett, mint a bibliai vagy a krétakörbeli asszony. Belévágott a felismerés, hogyan? Ha kétfelé húzzuk, mi lesz a kiskacsával? Elengedte a kiskacsát…

Mirtse Zsuzsa megfogalmazásában adventi kalendáriumhoz hasonlítanak a versek, mindegyik pici ablak mögött van valamilyen meglepetés. Megdolgoztatja az olvasót a sok mitológiai, filozófiai utalás, aki így egy kötet olvasása után még százzal gazdagodik. Vajon a mai világban, amikor nem polihisztorokat képeznek, megtalálják-e ezek a versek az olvasóikat? Elképzeli, hogy a 4-es/6-os villamosra felszáll valaki egy kötettel és az okostelefonjával, az interneten utánanéz azoknak a szavaknak, amiket nem ért.  A költő szerint rejtélyes dolog, hogy a vers kit hogyan szólít meg. Mindenkivel külön vegyület, ahogy Weöres Sándor mondta, mert legtöbbször nem értelmet, hanem magunkat keressük benne. Az ideális versolvasóval hasonló dolog történik, mintha imádkozna. Imádkozáskor a Jóistennel kerülünk kettős magányba, ha verset olvasunk, saját magunkkal kerülünk szembe. Lelki kondíciónk szerint töltjük fel jelentéssel azt a verset, amit éppen olvasunk. Ebben a folyamatban nem okvetlen fontos mindent értenünk. Sőt, akkor működik a vers jól, ha marad benne bizonyos homály. Például, ha idegen nyelvű verset olvasunk, és nem étjük tökéletesen, akkor sincsenek az érthetetlen kifejezések mindig a jelentés ártalmára, mert azt a részt, amit fogalmilag nem értünk, azt is feltöltjük tartalommal. Szóval nem kell okvetlen lexikonnal a hónunk alatt olvasni a verseit. Hadd működjenek ezek az utalások homályként a versben.

Hány fenekű titkos láda a vers? Ehhez a kérdéshez Mirtse Zsuzsa felolvasta a kedvenc Tőzsér Árpád-versét, a címe Ó, Orpheusz. Itt tértek rá a mítosz témájára. A mítosz, mint a kollektív tudat műve, központi kérdés kellene legyen a modern ember számára is, sokkal gazdagabb az élet, ha a mítosz dimenzióiban is működik és van transzcendenciája létezésünknek. – fejtegette a szerző. A mi életünk materializmusra ítélt ebben a pillanatban. A felolvasott versben az emlékezés istenanyja, Mnémoszüné neve is szerepel, az alvilágban övé az emlékezés folyója, mellette közvetlenül a felejtés folyója található. Itt felmerül két istenasszony és még sok női archetípus képe. Figyelemreméltó, hogy a nőalakok újabban versformáló erővé váltak a költészetében. Ezzel kapcsolatban felvetődött, hogy az életművét elemezve nemrég kritizálták a nőkhöz való viszonyát. Mit szól ehhez? Tőzsér elmondta, hogy 2016 őszén jelent meg az Élet és Irodalomban a naplóiról és az életművéről egy egész oldalas esszé, Sipos Balázs tollából, amelyben antifeministának nevezi őt, mert szerinte a versekben az egyik jelentéssík kifejezetten nőellenes. El nem tudja képzelni, mire gondolhatott, de úgy véli, ideje lenne helyretenni a dolgokat feminizmus és antifeminizmus tekintetében. Egy példát hozott a világirodalomból: amikor Milton megírta nagy eposzát, az Elveszett Paradicsomot, az irodalomtörténet sokáig a nők mumusaként emlegette. Mi történt a műben? Milton Ádám mellett meglepően nagy szerepet tulajdonított Évának. Úgy fogalmazott, hogy a Sátán logosza testesült meg Évában, amikor arra biztatta Ádámot, egyen a tiltott fa gyümölcséből. Ha jól megnézzük, a nagy Milton-eposz főhőse Éva, annyiban, amennyiben bizonyos lázadó típust, sátánisztikus vonásokat testesít meg magában. Köztudott, hogy Milton tevékenyen részt vett a Cromwell-féle forradalomban, természettől fogva lázadó alkat volt. Lázadásában rejlett költői forradalmisága, és ezt művében a Sátán személyében fogalmazta meg. Az Elveszett Paradicsom főhőse tulajdonképpen a Sátán, a tulajdonságait Évába vetítette bele. Anakronizmussal élve nevezzük Miltont is antifeministának? Ennek az irodalomhoz semmi köze nincs. Tőzsér hozzátette, hogy a nő nagyon érdekes jelenség a létezésben, ahogyan a férfi is, jelenségként kell megközelíteni és próbálni megfejteni. Ő a lehető legtermészetesebb módon nyúlt azokhoz a témákhoz, amelyek valahogy eddig elkerülték a figyelmét. Idősebb korában az ember összegez, létezésének a gyökerénél ott van a nőkérdés is, ezt próbálta a maga szempontjából megfogalmazni a verseiben. Hogy ez mennyire bántó vagy nem bántó, azt az olvasóira bízza. Mirtse Zsuzsa nem tartozik azok közé, akiket Tőzsér megfogalmazása bánt, azért is pendítette meg a témát, mert ő is meglepődött, a kritikát ő sem érzi jogosnak. Önmagában az, hogy ebben a kötetben – ami nem vastag, de súlyos – hemzsegnek az istenanyák, istenasszonyok – nagyobb bizonyíték, hogy itt nincs problematikus nőkép, szerinte nem kell. A fülszöveg írója is megemlítette, hogy a kötetben női archetípusokkal találkozunk, ennek ő kifejezetten örült.

 

T__zs__r___rp__d___s_Mirtse_Zsuzsa.JPGTőzsér Árpád és Mirtse Zsuzsa

 

Az izgalmas estén a művekből kaptunk még ízelítőt. Tőzsér Árpád kötött verseket szólaltatott meg, a Boszorkányhétfőt például, ami így kezdődik: „Hogy kéne elütni még ezt az időt, / amit itt vagyok? / Vegyem leltárba, aki már kidőlt, / s amit itt hagyok?” A kortárs művészet percepciója a hátlapon lévő vers, a Penetráns ritornellek, ami arról szól, hogy mire jó mindez a komolyság, komolykodás a vers körül. Ezt a versét gyűjteményes kötetébe írta ajánlásképp, s benne kibukik belőle az egészséges irónia és önirónia. A Könyvektől búcsúzik előtt egy vidámabb szöveg, a Letkiss is elhangzott. Végezetül Suhai Pál írótárs osztotta meg az egybegyűltekkel gondolatait a ritkaságszámba menő Tőzsér-kötetről, ezzel fejezve ki köszönetét az élményért, ami a maga módján, remélhetőleg sok olvasót elér majd.

 


Főoldal

2017. április 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Oláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA