Németh Dorka
„Az életem nem fejlődésregény, de alakulásrajz"
Március 13-án Falvai Mátyás szervezésében elkezdődött a Prózarázás című rendezvénysorozat, melynek első vendége Szabó Tibor Benjámin volt.
A rendezvénysorozat célja az, hogy a mai líraközpontú irodalmi életben népszerűsítse a fiatal magyar prózistákat. Falvai szeretne változtatni az emberekben kialakult sztereotípiákon, miszerint a fiatal író (jó esetben) cigivel a szájában ül a gépe előtt és reggelig pötyög, szenved, lerészegedik, ír, persze a sorrend változhat.
Negyven után lesz valaki író, addigra megerősödik az alkotói pozíció, lesz miről írni, lesz elég tapasztalat, élmény, mondanivaló, érni kell a nagy prózához - állítják a szakmában többen. Szabó Tibor Benjámin harminc körül kezdett el irodalommal foglalkozni: szerinte segg is kell hozzá. Kitartás, hogy valaki minden egyes nap leüljön a számítógép elé, nézze a sokszor csak üres képernyőt és írjon, akkor is, ha nehéz. Ő is nehezen ír, egy nagyobb lélegzetvételű műnél mindig eltelik pár nap, amíg csak vakarja a fejét, hogy és mint legyen, aztán nekiül, és írja. Fontos, hogy benne tudjon maradni a témában, ha nem, akkor elszáll a pillanat és oda az egész.
Szabó Tibor Benjámin (fotó: Csapody Kinga)
Pályája kicsit másképp indult, mint az átlag prózistának: először jött egy könyv egy kis kiadónál, és tulajdonképpen utána kezdődött az igazi munka és tanulás. Ez a könyv, A ciprusi király az író számára kényes pont: nem szívesen adja kölcsön, és úgy tűnik, nem is szívesen beszél róla. Nem szereti annyira, pedig ennek a könyvnek a legnagyobb a visszhangja, sőt, ez még egy vidéki egyetemen tananyaggá is vált. A lányos apák puskája után jött a 47 - Démonok ideje című könyve, mely néha elég nagy fejtörést okoz az olvasóknak, hiszen a ponyvaborító megtévesztő, mert nem a legújabb Dan Brown irományt rejti. Bátor könyv, bátor témával, amit nehezen lehetett elfogadtatni, de azóta viszonylag magas példányszámban fogy.
Azóta eltelt pár év, született jó pár írás, de még mindig elbizonytalanodik, hogy jó-e, amit csinál. De ez nem baj, mondja, ha nem bizonytalanodna el, az lenne baj.
Szabó Tibor Benjámin nem ámítja az olvasókat, a szakmát és magát sem: tisztában van vele, hogy az irodalom is egy szakma, komoly kereskedelmi szállal, egy gazdasági tényező. Szerinte alapvető dolog eljutni az olvasóhoz, ez a fő cél, hogy megismerjék az írót és a műveit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a pénz és a nyilvánosság a két fő tényező, hanem hogy a mondanivalót el kell juttatni a közönséghez, meg kell tenni mindent azért, hogy képviseljük a könyveinket. A hollywoodi hozzáállást sem szabad egyértelműen elítélnünk. Néha egy mocskos emelkedettség, egy megcsinált imidzs segít eladni egy könyvet (de csak ha van mögötte tartalom is), mert tetszik az olvasóknak, megfogja és odavonzza őket a könyvhöz. Ez is valamilyen szinten szórakoztatóipar, és ez a szórakoztatás mozgatja nem csak az olvasót, de az alkotót is. De ahhoz, hogy a szórakoztatás jól működjön, egy jó műre van szükség.
Falvai Mátyás (fotó: Csapody Kinga)
És hogy milyen a jó próza? Falvai mintha nem tudta volna, hogy patkolt versenyzővel van dolga, naivan tette fel a kérdést, mire SzTB hihetetlen mennyiségű esztétikai megközelítést és elméletet zúdított a közönségre. És hogy mi nélkül lesz rossz a próza? Na, ez már egyszerűbb: a hangulat, az atmoszféra. Míg korai írásaiban hosszabb mondatokban fogalmazott, „futamokban" írt, ma már jobbnak tartja, ha ugyanazt a hangulatot kevesebb szóval, egyszerűbben és egyértelműebben ki tudja fejezni, ugyanazt a hatást keltve, hiányérzet nélkül.
Szabó Tibor a Bárkánál lett Benjámin (a legfiatalabbként ragadt rá a név), ő is a békéscsabai nemzedék tagja. A Bárka azért volt sikeres - meséli SzTB -, mert Elek Tibor különleges érzékkel tudta kiválogatni a jó szerzőket és szerkesztőket. Jól tudott együtt dolgozni Grecsó Krisztiánnal, kiegészítették egymást, emellett mindig értékeset teremtettek, tartották a színvonalat. És ami még nagyon fontos: nem csak munkatársak voltak, de barátok is. Nem csak Derridáról tudtak beszélgetni, hanem a nőkről is egy bambi mellett.
Most a Bárkát felváltotta az Új Könyvpiac. Miután Csapody Kingával bedolgozták magukat a szakmába, jöttek a lehetőségek, köztük az ÚKP felelős szerkesztői posztja. Szabó Tibor Benjámin megújította a lapot külsőleg, belsőleg egyaránt. Elsődleges célja az volt, hogy jó legyen kézbe venni egy-egy számot, az emberek szívesen lapozgassák, olvasgassák.
A megújulás saját írásaira is vonatkozik: következő kötete, a Kamufelhő is új témájában, hangulatában, szóhasználatában, nyelvezetében egyaránt. Vidámabb kötet lesz, de „ez nem tendencia, csak alakulás".
