Katona Csaba
Háromszáz mozaikból összeillesztett
nagy történet
Csabensis. Békéscsaba 300. Szerk. Ando György–Kutyej Pál Gábor. Társszerk. Martyin Emília–Gyarmati Gabriella
A 21. század elejének száguldó világában nem igazán jellemző, hogy egy múzeumi kiadvány megjelenését követően azonnal hiánycikké válik, mert az érdeklődő olvasók egész egyszerűen elkapkodják. Egy konkrét példa nyomán azonban ismét megdőlni látszik a sokszor hangoztatott fájdalmas tézis, miszerint a modern kor embere egyfelől nem olvas, másfelől pedig nem érdeklődik szülő- és/vagy lakóhelye múltja iránt. Nevezetesen a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség közös kiadványára, a Csabensisre utalok. E kötet, amely 2017-ben Békéscsaba város újratelepítésének 300 évfordulója előtt tisztelegve látott napvilágot, lényegében azonnal elfogyott, ahogy a polcokra került: szűk három nap elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy az érdeklődők minden egyes példányt megvásároljanak. A kiadók tehát okkal mérlegelték egy gyors második kiadáshoz szükséges lépések megtételét, majd az elképzelést tett követte, így jelent meg másodízben is, immáron 2018-ban a Csabensis.
E ponton aligha érdektelen feltenni a kérdést, miben is rejlik a Csabensis túlzás nélkül kiemelkedőnek mondható sikere? Minden más előtt számolni kell azzal, hogy a globalizált, uniformizálódó világban egyre több ember keresi a változatosságot, az egyedi színeket, ízeket, vonásokat, amelyek különösen kedvesek akkor, ha azok szülőföldjéhez, az őt körülvevő szűkebb pátriájához tapadnak. A hagyományok megújult formában tehát egyfajta új értékrend részét (is) képezik. A kerek évforduló kapcsán nyilván az ebbe az irányba forduló érdeklődés jelentősen fokozódott, de mindezen tényezők csupán elvi fundamentumát képezhették a kötet kedvező fogadtatásának. Csakúgy, mint az, hogy a „public history” térhódításának korában a közgyűjtemények munkájának a hagyományos, szigorúan tudományos könyvek és konferenciák mellett az ún. népszerűsítő jellegű kiadványok professzionális kiadása különösen fontos részét képezi. Nem előbbiek helyett, hanem épp azt erősítendőt.
Ahhoz ugyanis, hogy a fent vázolt érdeklődést kellőképp ki tudják aknázni a kiadók, szükséges volt arra a külcsínre és belbecsre, amely szerencsés módon ötvöződött szerves egységgé a Csabensis esetében. A kötet címe és külleme egyaránt archaizál. Békéscsabán fogalom a Tranoscius, Jiří/Juraj Třanovský (Tarnovszky György) 17. század óta töretlen népszerűségnek örvendő énekeskönyve. A keménytáblás, kisméretű kötet a rézveretes Tranoscius küllemét idézi meg, és a cím – Csabensis – is rímel rá némiképp, de legalább ilyen fontos a latin szó magyar jelentése is: csabai.
Ezt az archaizáló küllemet azonban a mai olvasóhoz szóló, teljesen modern tartalommal töltötték meg a szerkesztők, Ando György, a kiadó múzeum igazgatója, Kutyej Pál Gábor, a társkiadó egyházközség lelkésze, valamint a társszerkesztők, Martyin Emília és Gyarmati Gabriella muzeológusok. A két szerkesztő rövid, tömör bevezetőjét követően rögtön a lényeg következik: összesen 19 szerző háromszáz, nem több mint egyoldalas csabai története kronológiai sorrendben. Ámbátor a kötet kiadására a szerkesztőket, mint már esett róla szó fentebb, az újratelepítés 300. évfordulója ösztönözte, Békéscsaba város történetét, helyesen, folyamatosnak tekintik. Így az előzményekre is visszapillantanak, egészen az őskorig, bár tény, hogy a kötet anyagának velejét az újratelepítéstől a napjainkig húzódó időszakhoz tapadó történetek teszik ki, amit elsődlegesen e későbbi évek jóval kedvezőbb forrásadottsága indokol az ezen évszázadokat övező fokozott érdeklődés mellett.
Csabensis. Békéscsaba 300. Szerk. Ando György–Kutyej Pál Gábor.
Társszerk. Martyin Emília–Gyarmati Gabriella.
Munkácsy Mihály Múzeum–Békéscsabai Evangélikus Egyházközség, Békéscsaba, 2018.
[Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve, V. (42.) „Ami csabai… „ múzeumi sorozat.]. 656 p
A szerzők, akiknek zömét a Munkácsy Mihály Múzeum szakembergárdája adja, igen szerencsés módon meglehetősen szabadon kezelték a témákat. A kronológiát leszámítva nem valamiféle merev rendszer satujába szorítva emelték ki a város múltjának egy-egy elemét, hanem aszerint súlyozták a főszerepet kapó személyeket, szokásokat, tárgyakat, helyiségeket, területeket, tradíciókat stb., hogy annak mekkora jelentősége volt vagy akár van a csabai közösség szempontjából. Elsőre talán parttalannak hat a témák tobzódó sokszínűsége, de épp e rendkívüli változatosság teszi roppant olvasmányossá a Csabensist, amely ilyetén módon picit kalendárium-jelleget is ölt. Éppúgy találunk írást a csabai tenisz születéséről, mint 1919 lokális olvasatáról, a helyi sajtó születéséről, a disznótor szokásairól, „természetesen” a kolbászról, a boszorkányokba vetett hitről, Munkácsy Mihályról, a régi bíróválasztásokról, mint akár Csaba nevének eredetéről, a török kori kutakról, az ortodox román etnikumról, a Kossuth-szoborról, vagy – jelenünket tekintve immár – a Csaba Centerről vagy az újonnan megválasztott díszpolgárokról.
Minden téma épp egy oldalnyi terjedelemben olvasható, ami pedig nyilván komoly fegyelmet rótt a szerzőkre és szerkesztőkre. Ám meg tudtak felelni annak a nagyon nehéz feladatnak, hogy röviden tudjanak érdekesen írni, mindezt pedig közérthető, gördülékeny nyelvezetben. A szövegek hosszát tekintve akad ritkán kivétel is, így például az egyes régi csabai temetők felsorolásra és rövid leírása. De a „normaszegés”, a tágabb terjedelem teljesen indokolt, hiszen egy oldalon maximum a nevek felsorolásra fért volna el, ami a megengedhetőnél messze nagyobb mértékben fosztotta volna meg a szöveget a kívánatos információgazdagságtól. Az egyes „szócikkeket” illusztrációk kísérik, hol egy, hol több, cirka félszáz kép (metszet, fotó stb.) teszi képileg is változatossá a kötetet. A Csabensisbe foglalt sokrétű tudás pedig szinte észrevétlenül válik az olvasó ismereteinek részévé, mert az akár egyesével vagy „random” is olvasható írások szórakoztató jellege a legkevésbé sem csorbul.
A Csabensis végül a szerzők, valamint Békéscsaba város képviselő-testülete tagjainak színes fotóival zárul, illetve a tartalom mellett a felhasznált roppant gazdag irodalom is ott található. Ez részben a mű hitelességet hivatott alátámasztani, de ennél fontosabb jelen esetben, hogy az egy-egy témában jobban elmélyülni akaró olvasó számára pontos „iránytű” gyanánt is szolgál.
„Manapság mintha ismét sikk lenne a lokálpatriotizmus. Persze ez csak akkor több üres hőzöngésnél, a kis haza hamis öntudatánál, ha valódi ismeretekkel, komoly helyi tudással párosul, ha az öntömjén helyett önismeretre szorító anyagot kapunk” – szögezte le Bán Zoltán András pár évvel ezelőtt e sorok írójának egyik könyvét elemző írásában. Nos, ezeknek az ismérveknek felel meg a Csabaensis teljes mértékben. Kívánjuk, hogy minél több magyarországi település mondhasson a magáénak hasonló kiadványt, amely kiváló foglaltja a lokális múlt és jelen érdekességeinek. Mindezt pedig úgy, hogy a helyi embereket, Békéscsaba, tágabban Békés megye nagyközönségét hivatott megszólítani. De aki belelapoz, bárhonnan jött is, nehezen fogja letenni a Csabensist, mert az érdekességek e gazdag tárháza maradéktalanul leköti figyelmét.
Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.
