Fehér Béla
Mozi

Kisapám, ne hadonássz az orrom előtt, a Gizi néni anélkül is látja, hogy van jegyed, de sajnos akkor se engedhetlek be, mert a Három torkos tűznyelő korhatáros film, az ilyen kis tökmagoknak nem való, de amúgy se értenéd, miről szól, tudod, a Gizi néni is megnézte, de még most se tudom felfogni, hogy a Bolíviából szökött mesztic mozdonyvezető miért operáltatja át magát nőnek egy titkos magánkórházban, ahol egyébként a műtét után minden beteget megbecstelenítenek az ágyneműraktárban, persze részletesen mutatják az egészet, csupa felzselézett fanszőrzet, hogy az ember szeme kisül, de még a Gizi néni se mert odanézni, amikor a fehér köpenyes doktor bácsik a fejükre húzzák a női bugyiból készített álarcot, felveszik a fekete gumikesztyűt, és olyan buján lihegnek, hogy rögtön el kell ájulni, a múlt héten is besurrant a vetítésre egy rosszcsont kisfiú, és összerókázta nekem az ülést, persze azt füllentette, hogy a szotyi akadt a torkán, hát, erről is megvan a véleményem, mert mi a Tenkes kapitányán nőttünk fel, pisze orrú macival aludtunk, és babaházra vágytunk, nem pedig csengőhang letöltésre, mert ha egy kisgyerek belegázol a ragályba, akkor már befellegzett, magához öleli a kénköves pokol, csak sajnos nem veszitek észre, azért nincs önuralmatok, ugyanúgy, mint a Korbács és sárgaláz második részében a takarítónőnek, aki háztartási sósavval tölti fel az uszoda összes üdítőautomatáját, ugyanis erre kéri a halott ikertestvére, aki éppen a medence klórozása közben jelenik meg neki a vietnámi légierő egyenruhájában, ugyanis azelőtt pilóta volt, norvég síbakancsokat csempészett a kongói bennszülötteknek, kicsalta szerencsétlenektől az összes aranyukat, egy cseppet sem csodálkoztam, amikor a végén ottani szokás szerint a száján keresztül nyúlnak be neki, és úgy tépik ki a szívét azok a csúnya vademberek, mondhatom, pokoli látvány volt, ahogy marokra fogták azt a szívet, akár egy mosogatószivacsot, tapsolt az egész nézőtér, de nehogy azt hidd, hogy a sok vérnek, vagy a bokrokra aggatott zsigereknek örültek, á, dehogy, a diadalmaskodó igazságot ünnepelték, mert az a gazember megérdemelte a sorsát, és ilyenkor egy csipetnyi reménysugár költözik a Gizi néni lelkébe, hátha még nem rombolták porig az erkölcs üvegpalotáját, különben könnyen úgy járhatunk, mint A boncmester látomásában a szakállas vénlány, aki a krumplis ládában egy mumifikálódott emberi fejet talál, és beleszeret, remélem, kisapám, nem láttad azt a pokolravaló szemetet, mert az sem neked való, elárulom, hogy még a Gizi néni idegeit is megviselte, napokig nem mertem éjszaka kimenni a fürdőszobába, nyitott szemmel reszkettem az ágyban, pedig imádom azt a színészt, aki a boncmestert játszotta, megnéztem őt A hús titokzatos gőzében és a Lányiskola hímdarazsában is, képtelen vagyok felfogni, hogy egy ilyen álomszép férfi, egy ilyen telivér harci mén miért vállal szerepet az efféle fércművekben, ahol lábbal tiporják az emberséget, az ízlést, tudod, azt szoktam mondani, hogy Chaplin bácsinak soha nem jutott eszébe, hogy kigombolja a sliccét, vagy ideggázt fújjon be a szellőzőn keresztül a szeretetotthon társalgójába, anélkül is tudott csudaszép filmeket készíteni, gondolom, nektek se azt tanítják az iskolában, hogy kell felrobbantani az osztályfőnököt, hanem az életre próbálnak felkészíteni, elismeri a Gizi néni, hogy nehéz dolgotok van, hiszen a ti korotok megtévedt istene szegecselt bőrruhát visel, kék a haja, és a puszta fogsorával kiharapja a piros égőt a fénysorompóból, mint a Halálvasutas végén a megtébolyodott váltókezelő, amikor megtudja, hogy a felesége tévedésből radioaktív krémsajtot evett, azért mondom, kisapám, ne haragudj a Gizi nénire, amiért nem enged be téged a moziba, hanem gyorsan szaladj haza tanulni, és mindig gondolj arra, hogy ha nagy és okos leszel, tárt karokkal vár rád az élet minden szépsége.

A Vendég-oldal rovat írásai

Podmaniczky Szilárd: A végtelen példázat
Onagy Zoltán: Kaland Pesten
Szőcs Géza: "Regényeinket és verseinket kézben tartva"
Cserna-Szabó András: Rozsdás szögek
Tarján Tamás: Találkozások Leninnel
Pécsi Györgyi: Liberté vagy amit akartok
Méhes Károly: A búsulás mikéntje
Esterházy Péter: Onnét így
Bányai János: Tájkép háború után
Tőzsér Árpád: Istennők a meszesgödörben
Berniczky Éva: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam
Szepesi Attila: Kőasztal
Fekete Vince - Uniós kocsmadumák
Zalán Tibor - Pál esete az erdővel