Fábián Krisztina
Összekeveredett
Levegőtlen nyár volt,
vízibiciklit béreltem.
Hallgattam, ahogy a habok,
aztán velük együtt,
a mélyben
elveszett a gondolat,
a rendezetlen rétegek között
az irányok összekeveredtek.
Néhány perc volt, talán csak
egyetlen pillanat, mire
feleszméltem,
hideg fény mart ki a vízből.
A felszínre robbanva
tüdőm mohón
falta az oxigént.
A vízibicikli üléséből
egykedvűen néztem,
ahogy megmenekülök
a fulladástól.
Mama
Egyszer nyaralni vittünk.
Távoli fenyők felé kanyargott
alattunk az út. Magányos házikó
gubbasztott az erdő szélén, kövér,
mélyzöld patak duruzsolt lábainál.
Vízcseppekben az egész világ.
Néhány napra mentél, kicsit pihenni. Otthon
hagyva a napi rutint,
kibújva fullasztó kötényéből.
Rossz érzés volt ott hagyni téged idegenben, egyedül.
Vagy a hegyekkel. Évek teltek. Egész élet.
A sötétben osonó mutatók
árnyékában mind álmodunk.
Másnap hívtál, hogy hideg
az éjszaka. Postára adtam a gyapjútakaródat.
Körbeutazta a földet,
betakart minden fázót,
hozzábújt minden magányos.
Mosolygott a telefon, mikor mesélted,
hogy épp a hazatérésed előtti napon
érkezett meg hozzád. Így van ez.
Néha darabjaira hullik az óra.
Vagy csak lepotyognak a mutatók.
Nem vigyáztunk rá.
Néha időn túl hangzik el a szülinapi köszöntés.
Néha túl későn érkezik a takaró.
Akár vinném is. Ha kérhetnéd.
Mind fázunk.
Ötödik
... és kiszállították
az ötödik kukát is.
Névre szóló, mindenki kap.
Semmilyen
színű. A bántásokat
lehet gyűjteni benne.
Mindenfélét elnyel,
nem szükséges válogatni.
Dobható a szóbeli, a fizikai
és a szexuális. A lényeg, hogy szerdán
húzd a ház elé. A számlát
utólag küldik, az árat
a mennyiség határozza meg.
Nem amennyit beleraksz, hanem
amennyit másoknak adsz.
Megfizeted. Egyösszegben.
Megjelent a Bárka 2026/5-ös számában.
