Cserna-Szabó András
Rozsdás szögek
“A sör nem alkohol. A tészta nem étel.
Az asszony nem ember. A medve nem játék.”
székely mondás
Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Schopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelembe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja – a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben – egyszóval hazavág és kicsinál.
Jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákányosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természetű, ezért nem ijed meg sóstól, savanyútól, keserűtől – teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, érdemes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: “Mint bunda, alszunk, lévén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögök keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom...” François mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció; piálás-csikarás-nedvesedés – túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezzük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort: “Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: …akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen irtóznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokkal kérkednek: úgy megiszom a bort, mint a vizet.” Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentpéteri uramnak, teszi hozzá Takáts Sándor: “Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!”
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak – azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a pörkölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhoz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelentősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiúkák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból – csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve lejtett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, szétcincálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire idáig jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák melyik fajzatához tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra.
Rossz kurváknak: ÜGYVÉDNÉK BORLEVESE
Hozzávalók:
1 l édes fehérbor
1 citrom
8 tojássárgája
10 dkg cukor
2 db fahéj
néhány db szegfűszeg
Elkészítés:
Forrald a bort 5 percig pár szem szegfűszeggel, 2 darab fahéjjal, valamint a citrom levével és feldarabolt héjával, te cemende. (Vagy használj fűszerzacskót, vagy a végén szűrd le, rihe.) A tojássárgákat keverd ki habosra a cukorral, szuka, majd egy habverővel folyamatosan keverve lassan add hozzá a bort. Végül tedd vissza a tűzre, kapcarongy. A habverőt változatlanul szorgosan dolgoztatva lassan forrald, míg a leves kissé besűrűsödik, cafka.
Jó kurváknak: TÖKEPÖRKÖLT KANCAVIDÍTÓ MÓDRA
Hozzávalók:
1 kg töke
5 dkg zsír
3 nagy fej vöröshagyma
fokhagyma
3 ek. házi pirospaprika
1 zöldpaprika
1 paradicsom
Elkészítés:
A tököket lehártyázod, letisztítod és felkockázod, szerelmem. A zsírban sárgára fonnyasztod az apróra vágott hagymát, majd beleforgatod a felkockázott tököket, szívem. Sózod, majd időnként kevergetve, a folyadékot pótolva rövid szafton párolod, babám. Mikor zsírjára sült, rászórod a pirospaprikát, kicsi csillag. Mikor félpuha, belekarikázod a paprikát, a paradicsomot, hozzáadod a fokhagymát, és készre főzöd, galambom. Puha kenyérrel, sok savanyával, köménymagos főtt krumplival tálalod, cicahal.
Cserna-Szabó András − Darida Benedek
(részlet a Jaj a legyőzötteknek… című könyvből)
Kapcsolódó:
Külső hivatkozás: Cserna-Szabó András és Darida Benedek könyvének ajánlója az Alexandra Kiadó portálján
Tarján Tamás: Találkozások Leninnel
Pécsi Györgyi: Liberté vagy amit akartok
Méhes Károly: A búsulás mikéntje
Esterházy Péter: Onnét így
Bányai János: Tájkép háború után
Tőzsér Árpád: Istennők a meszesgödörben
Berniczky Éva: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam
Szepesi Attila: Kőasztal
Fekete Vince - Uniós kocsmadumák
Zalán Tibor - Pál esete az erdővel
Főlap
A \"szar\" nem ütközik. Ez is egy olvasat. Talán nem a legdifferenciáltabb olvasat, de olvasat.
Megjegyzem, Cserna Bandi kiváló prózista. Ez a szövege is (számomra) tele belső szépséggel, pompás meglátásokkal, szépen stilizált mondatokkal. És a koncepció nagy ötlet.
Hogy minden nő kurva -- azzal meg nincs mit tenni. Ilyen a világ.
(Miközben a tétel értelmezése azért kínál finomságokat. Nem gondolnám, hogy Cserna azt állítja, minden nő kiáll a sarokra. Más a lényeg. És az a más, sajnos vagy örvendetesen -- érvényes. Annak tűnik.)
Általában nem szoktam fikázni más művét, hisz egy könyvet összerakni irdatlanul nehéz feladat, és bármit is alkosson az illető, tiszteletre méltó.
DE EZ EGY SZAR!
Az író szándéka bizonyára az volt, hogy a botrányos szókimondásával és témáival adja el a könyvét, ami bizonyos szinten érthető is, ha a fél segge kilóg a gatyából, vagy épp nem tudja kifizetni a számláit.
De ilyen fokú tiszteletlenséget hölgyekkel szemben... a saját anyjával és egyéb női rokonaival szemben... Ez a könyv nem provokatív, hanem szar. És ha nem a nőkről szólt volna ez a kis fenti szösszenet, hanem mondjuk a romákról, kínaiakról, melegekről stb, akkor is hasonlóan reagáltam volna.
Könyveket égetni pedig primitív dolog, de sajnálom, ez tűzre való.
/Remélem a szar szó miatt nem fogják törölni a hozzászólásom, elvégre a részletben ennél sokkalta szaftosabbakat is olvashattunk./