„És mentenék, milyen oktalan szenvedély ez, / mindent, ami szép volt, de majdan semmivé lesz, / s adnám annak hálásan, szeretettel, / aki méltón szeretné, amit én szerettem, / de hát kinek?” Rékasy...

„így lehetsz Szádban már a horoggal / rángat az isten fölfelé s rángat / a sátán egyre lejjebb De hol a / fönt és hol az attól lentebb ahol / vagy” Zalán Tibor verse a legújabb Bárkából. 

„Apám hideg már két hete, / Pereg a földről felfele, / Amije volt, nem ment vele, / Hagyta, hogy az agyag egye” - Becsy András verse, amely a legutóbbi Bárkában jelent meg. 

„Minden szépség mögött szellemet akart látni, szándékai hatéves / korától fogva komolyak voltak, azonnal hosszú távra tervezett” - Villányi László versei a Bárkából. 

„Most azért könyörgök csak, hogy itt maradj. / Önzőn hozzákötözni a világhoz.” Farkas Wellmann Éva Maradj itt című verse Kara Tündének. 

„Apadván már kincsem, / foghatatlan Isten, / hozzád kell sietnem, // szánd keserves fejem, / fene ötte sebem, / elmenő életem...” Kulcsár Ferenc verse a legújabban megjelent Bárkából. 

„Valami sohasem volt szigetre vitt / Az értelmen túli valóság / Hatalmas cégéren hirdette magát / Egy méretes úri szabóság.” Csomós Szabolcs versei a Bárkából. 

„Lehet, hogy idült halogatása közben éri / halaszthatatlanul. Aki most leírja,
ezt a kicsodát. / S kiderül a fény zászlói alatt, hogy nincs saját.” Varga Imre versei. 

„talán nem ismerjük fel / közös magányunk, / de távolodván is, / kötelékünk egyetlenné lett, / meg nem szüntethető.” Ungvári László Zsolt versei.