Versek
Markó Béla
Születésnapomra
Hatvannégy éves lettem én,
járok egy költő tetemén,
homok
s romok.
Nem lep meg most már semmi sem,
volt jó is, rossz is, azt hiszem,
iker-
siker.
Duplája máris az idő,
s akármi gizgaz ha kinő,
nem új,
lehull.
Túléltem réges-rég magam,
rájön az ördög, hogyha van,
izen
s viszen.
Hatvan felett a szív kihagy,
máig nem tudom, hogy ki vagy,
dohog
s dobog,
és abban bízom, még felel,
ha szólítom, s tán végre el-
lazul
az Úr,
s ha programom meghackeli,
jut nekem még egy hegeli
kevés
levés.
De egyszer, mikor kézbe vesz,
legyint egyet, nem érdekes:
selejt!
S elejt.
A vers a Bárka 2015/5-ös számában fog megjelenni.
2015. szeptember 08.