Versek
„Részegség volt? Álom volt..? Hej, fiúk! / Mikor a nimfákhoz vitt minden út / Gyulára, Csabára, Szegedre, Pestre, / s vadász szemünk minden szép női testre / rávetítette, amit vele tenne...” Simai...
„Harminchárom vagyok épp, még felvirradt / az utolsó »ünnepnap« számomra – / a barakk-kórház tébolydai részén... / (innen visz isten vagy ördög nemsokára)” – Marczinka Csaba versei.
„csak csordogál útját keresve, kimossa / a gondot, terhet cipelő hátamról leemeli / a batyuba gyűjtött mondataimat, s bebújik / a lombok árnyéka alá” - Simek Valéria versei.
„Homlokon belül / titkolt szorongás feszít. / Ki tudja mi lesz velem, / mi történhet amoda, / messzire fent az űrben?” Gittai István versei a legutóbb megjelent Bárkából.
„Úgy érzem magam, mint az idegen, / akinek szótárban kell megnéznie, / mit jelent az a szó, hogy holnap.” Novák Éva versei.
„A bőröm hangszigetelő szivacs, / elnyeli az üvöltésedet, nem hallom, / mikor a nevemen szólítasz, pedig / tudod, hogy a közös nyelven / én vagyok a gyász.” Závada Péter versei a Bárkából.
„Figyelj oda, költő. / A kúszókák, futókák, csokrosindák, rákvirágok / balkoni / poézise fokozott odafigyelést igényel.” Csehy Zoltán négy verse a Bárkából.
A születésnapos Markó Bélát szeretettel köszönti a Bárka szerkesztősége a következő, ötödik folyóiratszámban megjelenő versével. Születésnapomra.
„Az utcazaj, a tömbházzsivaj,/ Megszűntek! Egy illatos szivar // Lengte be köztünk a forró nyarat” - Nagy Attila versei a Bárkából.
„a barlang végéhez érve elalszik / a viharlámpa, mindenre fény derül, / Isten megfeledkezik magáról, meg- / lepetés erejével várakozik.” Fellinger Károly versei a legutóbbi Bárkából.
