Novák Éva
Bezzegek
A régi öregek /mára holtak/ nem pazaroltak.
Simára hajtogattak gyűrött papirosokat,
elraktak görbe szöget, pár centis madzagot,
hajszálvékonyan hámozták a krumplit,
a tepsiben nem vágták körbe a süteményt,
kávéjukra vendégségben restelkedve kértek habot.
Az öregek tervei csupán másnapra szóltak,
teendők felsorolásával teltek az esték,
reggel a tegnapi terveket és elkeveredett
aznapi erejüket estig keresték.
Az öregek ritkán ajnároztak, dicsértek,
elpuhít, elkapat, tegye mindenki a dolgát,
az örömöt luxusnak hitték mindvégig,
dajkálja az ember inkább a gondját.
Az öregek beletörődve cipelték, mert
ledobni nem szabad, a terhet, amit
jósorsuk orvul vállukra növesztett.
A régi öregek /mára holtak/ voltak egykor a bezzegek.
Helyettünk
A harcokat megharcolták helyettünk,
így nyugtattak, mielőtt lázadozni kezdtünk.
Az eszméket készen kaptuk, a mi dolgunk
annyi csak, bíztattak, hogy magunknak
szűkebb-tágabb komfortzónákat keressünk.
Most itt vagyunk, csaták nincsenek mögöttünk,
de béke sincs, mindegy már, mit cselekszünk,
cipőnket elnyűttük, mennünk kell-e tovább?
A csillagos ég sem figyel már fölöttünk.
Kis bantu dal
Valaha fiatal, szép anya voltam,
hátamon hordtam a fiam,
akármekkorára nőhetett volna,
világ végéig elvittem volna boldogan.
Ma öreg vagyok, elcsúnyultam,
súlyos évek a hátamon,
éjjelente mosolygok álmaimban,
amikor fiamat hordozom.
Világ ösvénye, egyenesedj ki,
görbe utakra tévedni ne hagyd,
nagy szellem, óvd meg a bajoktól,
bármerre jár, bárhol marad.
Magánérzet
Úgy érzem magam a világban,
mint elhagyott vidámpark
nyikorgó óriáskerekén, egyedül, éjszaka.
Úgy érzem magam, mint a próféták
pusztába kiáltott beszédének
egyik fölösleges kötőszava.
Úgy érzem magam, mint lezárt borítékban
lapuló jóslat, szúette szekrény fiókjának
mélyén, amit nemsokára tűzre vetnek.
Úgy érzem magam, mint aki semmilyen
gyülekezethez nem tartozott, mégis eretnek.
Úgy érzem magam, mint az utolsó bölény,
áttörhetetlen kerítésű karámban.
Úgy érzem magam, mintha az anyám
lennék a nagymamámban.
Úgy érzem magam, mint letört ágú,
pulzálva gyengülő fényű csillag.
Úgy érzem magam, mint az idegen,
akinek szótárban kell megnéznie,
mit jelent az a szó, hogy holnap.
Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.
