„leszeged a fejed / a csapáson haladsz / a hangjelet nem ismered / ágakra nem lépsz / szembeszélben állsz meg / a dörrenésre tízesével / rohannak el melletted” – Biró Erika versei a Bárkából. 

„látod-e hajnalodok még szokja a testet a lélek / vedli a város az éjjelt felbugyog egykori véred /feslik a tenger a sziklán ömlik a hold belelépek” – Bánkövi Dorottya versei a Bárkából. 

„Hegy mögötti tóban alszom. / Paplanom egyre hűlő iszap. / Égjetek, sírva lángoljatok. / Távoli, érinthetetlen nádasok.” Hartay Csaba versei a Bárkából. 

„Tudom, milyen együtt élni ezzel. / A lommal, ami csak a helyet fogja, / a felesleggel, a sokkal és a többel, / amikor nem kapok levegőt, / mert a tárgyaknak, emlékeknek tér kell, / betolakodnak,...

„de szeretnék de szeretnék / színes papírsárkány-álom / felszállni a tágas égbe / s visszahúznál ha hiányzom” – Birtalan Andrea versei a Bárkából. 

„mertem az angyalokról álmodni / puha léptekkel vettek körbe / komor pesti épületek falán / sétálgattak fel alá ahol / az emberek próbálták / megálmodni a saját valóságukat” – Karkó Ádám versei.

„Csak az illat, az illatod támad rám lassú, / kitartó lendülettel, akár egy elfelejtett mozdulat, / akár egy elfelejtett szárnycsapás.” Karácsonyi Zsolt versei a Bárkából. 

„alkuk meredélye: élőben szakadék, / a mindennek alján ülepszik az iszap, / vagyok ez a fél, a negyed, tán vakarék, / fájdalom a törtrészből még így is kicsap” – Grecsó Krisztián verse a Bárkából. 

„Benn leszel majd, / a tömb hűvös, a lépcsőház sötét. / És néha felvillan, mint rossz zsinórú / lámpa, vékony gyökérzeted, vénák, / erek. Nyár, most meg ősz. És élsz.” Szabados Attila versei...

„A Négy Folyó Törzse / alig pár falu. / Név szerint ismerik, és név szerint / gyűlölik egymást.” Kiss Judit Ágnes versei a Bárkából.