Versek

 

 15._Beny___Tam__s.jpg

 

Benyó Tamás

 

Azután

 

Hetekkel az utolsó falat kenyér után
Rácsodálkoztam, nem csak éhség,
Halál sincsen

Napokkal az utolsó csepp víz után
Rácsodálkoztam, nem csak szomjúság,
Halál sincsen

Egy pillanatra, hogy egy golyó átfúrta tarkóm
Rácsodálkoztam, nem csak fájdalom,
Halál sincsen

Akkor még egyszer utoljára
Elcsodálkoztam, nem csak halál,
Tudat sincsen

 

Tanulság

 

A kéz undorodik a lábtól:
Büdös vagy és esetlen,
s a gombát a körmöd alatt
még nem is említettem.

A láb így válaszol a kéznek:
Tolvaj vagy, képmutató,
s még azzal áltatod magad,
nincs senki, hozzád fogható.

Az agy lesajnálja a szívet:
Büszke vagy, csupa érzelem,
értelem hiányában
kiszolgáltatott alkotóelem.

A szív fellázad az agy ellen:
Te beszélsz, hibbant kocsonya,
kit részegít az álom,
s szédít az erotika?

Ám hiába rugóznak,
egy test részei mindnyájan,
szanaszét hevernek
a tankok árnyékában.

 

Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.


Főoldal

2022. szeptember 29.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Csabay-Tóth Bálint: NárciszosBödecs László verseiNyerges Gábor Ádám: Az Álomügyi Hivatal nem nyilvános kartotékjaibólFilip-Kégl Ildikó versei
Az alteregóAz Édes Cseléd éléskamrájaKét vagy három kupica snapszNagy Koppány Zsolt: A masszázsszék
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg