Szauer Ágoston
Expedíció
Mert eggyel több irány van itt,
mint kínálnák a műszerek,
és nincs se nap, se csillagok,
az idő avarrá pereg.
Bolyongva indulunk haza.
Öszvér nélkül vágunk neki.
A szél fehérlő halraja
holt fák törzsét kerülgeti.
Valami
Valami folyton még vagy már van
a kisszekundok hangközében,
a kicsiny résben ott, középen,
szavak megnyúló árnyékában,
csak félig földön, félig égen,
a kőben, félig kész szoborban
– mindegy –, vízben, ecetben, borban.
Feketén
A sötétség már szétfolyt, nem siet,
csak sűrűsül, mint csészében a zacc.
Így minden fény reménytelen sziget,
körébe bújsz, de egymagad maradsz.
Határ
Emberi idő szerint most megdől
és valahol partot ér a csónak.
Míg itthon a hiányzó tömegtől
más visszhangjuk van a folyosóknak.
Boltív, az ablakok szenvtelen kékje.
A vízipálmák ugyanúgy állnak.
Mégis, mintha most lett volna vége
a megfáradt későreneszánsznak.
Post scriptum
Még ünnepélyesen kivár,
s a végső szemcse elpereg.
És nem téveszt meg semmi már,
lelepleződnek mindenek.
Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.
