Versek

„kapkodva szedem a levegőt mintha / egyszerre akarnám magamba gyűrni az egészet / mielőtt elfogy a tüdőm / tevehátként púposodik mögöttem a meddő / s az eredmény jó ha egy talicska szén” – Fecske...

„a Körös a Tisza és a Léthe / három határfolyóm között szerettem bele az emberlétbe / a Pillanat a Soha és Örök gyötrelmes-gyönyörű háromszögébe” – Simai Mihály versei a Bárkából.

„Fekete-fehér a fotó – időtlen / A póz a visszatartott alkar / Uszályok távolabb a Dunán / És a Hol Honnan Hová felirat” – Nagy Attila verse, melyet Tatár Sándor egy korábbi Bárka-közlése inspirált.

„gyűlnek a traumák (trauma lenni, bár / irgalmatlanul gazdag), kissé melegebb / fürdővíz, nem a követelt pillanatban / kapta a kaját, s mert még időtlen, ha nincs / társasága, a magány,...

„nem lakhatsz jól sosem, szüntelen engem kell enned. / most pedig dühöngsz, gyűlölsz és átkozol, maradtam, / hűvös, mint a hajnal, te pedig folyton változol.” Kürti László versei az új Bárka...

„De ha fent vagy, és angyalaid ördögnek / neveznek, mert világuk alól jöttél, tépd / le a szárnyukat. Ismerjék meg a zuhanást.” Demeter Arnold versei a legfrissebb Bárkából.

„Nem fogsz rettegni a büntetéstől, egy piszlicsáré kihágástól, / mintha ötéves lennél, rogynál térdre, szétszórt kukoricára. / Füleid készenlétben, a fejmosás másodpercek kérdése.” Ozsváth Zsuzsa...

„És mikor majd / leszáll a bukaresti vonatról, / érzi meg, érti meg, / megtudja!: / az érkezés mindig / egy túlgondolt / otthon.” Karkó Ádám verse.
„Arca friss haván / barackvirág a mosoly. / Szíve: tömegsír.” Both Balázs versei a Bárkából.

„mintha a kéreg alatt izzadnának a fák / a zöld levelek a rügy körül úgy ütődnek / össze mint egy csöndes miatyánkban / az alany és az állítmány / de nincsen meg a mi országunk / ez egy idegen...