Kinde Annamária
Versek az árkosi parkból
(nyári kert)
A gyermek szeméről az álom
bevonja színes fátylait.
Nem is lehet rossz napja annak,
akit hajnali fény vidít.
A takaró öleléséből
anyja karjába siklik át,
majd onnan lesi ébredezve
a megszokott és új szobát.
Tiszta, hideg víz jut a szemnek,
és felfrissül a kicsi kéz.
Mint kakaó vegyül a tejhez,
cukor, édes a létezés.
Csipkés tányéron sorakoznak
a vajaskenyér katonák.
Egy tábornok, kit anya biztat,
könnyen megnyeri a csatát.
Ugrani kell már és szaladni.
Odakinn egy rigó kiált.
S a mólóban a kerti tónál
gyülekeznek a vadkacsák
(téli angyalok)
Hóangyalt játszik a kertben a gyermek.
Feje angyalfej lesz a hóban,
karja, lába mozdulása
angyal szoknyája, angyal szárnya.
Sokasodik a délutáni ház körül
a szikrázó angyalsereg, míg sötétkékre,
majd lilára vált az ég a kert fölött,
amíg a kémény füstölög.
Ablak üvegén jégvirágok
vigyázzák majd a gyermekálmot,
csendbe merített téli kertre
bámulnak le a csillagok –
s visszanéznek az angyalok.
(a jó király)
Tudom, hogy egyszer létezett
ez jó király, kit szeretet
vezérelt, minden ünnepet
megtartott, mégis szétesett
a birodalma. Nem hadúr,
volt a felség, nem despota,
de épült neki olyan út,
a vége mély volt mint a kút.
Eltűnt szolga és hadsereg,
dínomdánom, zenebona.
Csipkés porcelánpalota
tükörképét a délibáb
lengeti most is utazók
ámítására, nincs ma már,
elporladt gyümölcs és kanál,
visszacseng zene és a csók.
Nagyon rég volt ez úgy hiszem
semmi térkép kevés adat
legenda csak mi fennmaradt
s a kósza árnyak a vízen
Megjelent a Bárka 2008/2 számában
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Vári Fábián László verse
Nyilas Attila verse
Pallag Zoltán prózája
Nagy Zopán versei
Garaczi László prózája
Magyari Barna versei
Jenei László prózája
Papp Tibor versei
Hartay Csaba versei
Vámos Miklós prózája
Fecske Csaba verse
Szentmártoni János verse
