Versek




Fecske Csaba
                             Előszó


nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

minek is mondanám süket
a világ úgysem érti meg

összeszorítva ím a szám
hallgatok konokul az ám

ha ki nem szól bölcs marad
költő a nyelv szajhája vagy

minek is szólni Istenem
a szó súlyát nem ismerem

nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

tudom én betörnék fejem
ha szólnék volna mit de nem

mint zárlatos drót sercegek
őszinte lenni nem lehet

miként a többi bús tulok
bőgni olykor felbuzdulok

azt üzenem mindenkinek
nem mondok semmit senkinek






Megjelent a Bárka 2008/1 számában (január végén)






Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Gömöri György verse
Iancu Laura verse
Kiss László prózája
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet prózája
Nagy Mihály Tibor verse
Becsy András verse
Vári Fábián László verse


Főlap

2008. január 31.
Szakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Farkas Noémi: Osztrák étteremMerkószki Csilla: Innen folytatjuk
Endrey-Nagy Ágoston verseiZsille Gábor verseiGömöri György verseiSimon Adri: Magnóliák
Csak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella Kötter Tamás: Még egy pohárralBíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékére
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg