Versek




Fecske Csaba
                             Előszó


nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

minek is mondanám süket
a világ úgysem érti meg

összeszorítva ím a szám
hallgatok konokul az ám

ha ki nem szól bölcs marad
költő a nyelv szajhája vagy

minek is szólni Istenem
a szó súlyát nem ismerem

nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

tudom én betörnék fejem
ha szólnék volna mit de nem

mint zárlatos drót sercegek
őszinte lenni nem lehet

miként a többi bús tulok
bőgni olykor felbuzdulok

azt üzenem mindenkinek
nem mondok semmit senkinek






Megjelent a Bárka 2008/1 számában (január végén)






Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Gömöri György verse
Iancu Laura verse
Kiss László prózája
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet prózája
Nagy Mihály Tibor verse
Becsy András verse
Vári Fábián László verse


Főlap

2008. január 31.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Molnár Krisztina Rita verseiJenei Gyula: LátleletKarácsonyi Zsolt verseiPapp-Sebők Attila versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg