Fecske Csaba
Előszó
nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek
minek is mondanám süket
a világ úgysem érti meg
összeszorítva ím a szám
hallgatok konokul az ám
ha ki nem szól bölcs marad
költő a nyelv szajhája vagy
minek is szólni Istenem
a szó súlyát nem ismerem
nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek
tudom én betörnék fejem
ha szólnék volna mit de nem
mint zárlatos drót sercegek
őszinte lenni nem lehet
miként a többi bús tulok
bőgni olykor felbuzdulok
azt üzenem mindenkinek
nem mondok semmit senkinek
Megjelent a Bárka 2008/1 számában (január végén)
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Gömöri György verse
Iancu Laura verse
Kiss László prózája
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet prózája
Nagy Mihály Tibor verse
Becsy András verse
Vári Fábián László verse