Magyari Barna
Kétfázisú mámor
az aktív csend felpróbálja blúzod
melltartódban két csillag bájolog
a távolság sötétkék szövetén
átragyogni csak neked van jogod
a nő-férfi kétfázisú mámort
génedből és génemből szerelem
s belső énem velőbeton falán
fényreklámként villog a szerelem
sötét-világos öltözékeden
bájaiddal sakkozik az ábránd
miközben testem átjárja a tűz
vérér-rőzséimből te raksz máglyát
Szavakkal jöttél
az éjszaka látványa lassan hat át
a sötét holdfénnyel fésüli haját
nagy csönd tükörben bámulom alakom
komfortos magányban egyedül lakom
tüzeskedem – bennem a lélek ujja
a bizakodás gyertyáját meggyújtja
s a tények tenyerén felragyog a fény
amikor merészet álmodik az én
falamra könnyen ragadnak a ragok
egy papírtengerre nyíló vers vagyok
hangsúly-otthonom valaki bejárta
szavakkal te jöttél szívem varázsa
Megjelent a Bárka 2008/1 számában
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Gömöri György verse
Iancu Laura verse
Kiss László prózája
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet prózája
Nagy Mihály Tibor verse
Becsy András verse
Vári Fábián László verse
