A kesztyűgyáros Hamerli távoli rokona vagyok
Torpantam meg a Király utcán az emléktábla alatt
Nagyapám a háború után változtatott nevet
Harta szúrt a térképre s hozzábiggyesztette az ipszilont

Csak a név bizonyos minden más odalett
Nincs már Székely Bertalan utcai ház
Nincs érkezésünk nyitott kertkapura
Nem csattog elénk papucsban „pécsimama”

Hogy már megint milyen sokat nőttünk
Kinőttük közös múltunkat
A meredek kert fügebokrokkal madulafákkal
Elnagyolt gyermekkori emlék

A Széchenyi tér egyik kávézójában ücsörgünk
Villányi rozét kortyolok és kíváncsivá tesz
Vajon milyen ízű lehetett a papa fügebora
S mi jutna még eszembe azokról az időkről

Ha most belekortyolhatnék 



Yes, disco

Ma este kihúzatjuk.
Jó félig, de inkább teli.
Nem gyengén erős lesz,
két kézzel verjük neki.

Összejövünk nálunk.
Van sör, viszki, vodka.
Éjfél körül elindulunk,
éppen oda, ahova.

Ráiszunk pár pohár pezsgőt,
felmegy fejünkbe a játék,
a pontos idő hajnal három,
augusztus húsz, nyárvég.

Másnap szelektív emlékezet.
Kelünk, még szinte részegen,
az még dereng, hogy…,
de nemtom’ mért fáj a bal kezem.

Hűtőben fekvő gyógysörök.
Kortyoljuk kelletlen, reszketve,
harmadnap jöhet a másnap,
Mindörökké hétvége.

Megjelent a Bárka 2008/1 számában

Főlap