Versek

„Csak az illat, az illatod támad rám lassú, / kitartó lendülettel, akár egy elfelejtett mozdulat, / akár egy elfelejtett szárnycsapás.” Karácsonyi Zsolt versei a Bárkából. 

„alkuk meredélye: élőben szakadék, / a mindennek alján ülepszik az iszap, / vagyok ez a fél, a negyed, tán vakarék, / fájdalom a törtrészből még így is kicsap” – Grecsó Krisztián verse a Bárkából. 

„Benn leszel majd, / a tömb hűvös, a lépcsőház sötét. / És néha felvillan, mint rossz zsinórú / lámpa, vékony gyökérzeted, vénák, / erek. Nyár, most meg ősz. És élsz.” Szabados Attila versei...

„A Négy Folyó Törzse / alig pár falu. / Név szerint ismerik, és név szerint / gyűlölik egymást.” Kiss Judit Ágnes versei a Bárkából. 

„Poétika Habarcs Vagy koncot / dob a bőr alól szakadatlan / kitörni vágyó mindenevő / sirályok elé Legyen út i / gazság élet Körülhatárolt / bizonytalan formájú terü / let” – Regős Mátyás Zalán...

„a lány majdnem összeesik. / a férfi átöleli, mennek tovább. / valaki eléjük szalad, és hátrálva, / pár méterről felvételt készít róluk. / látszik, hogy figyel a távolságra, a beállításra. / a...

„Holtfáradtak úgyis a katonák, / s nem rémlenek a harci jelszavak. //  Nyerni innen már nem életszerű. / Kiket legyőznél, régen alszanak.” Farkas Wellmann Éva versei a Bárkából. 

„ébred az élet, / mint repedések / közt az enyészet, / szűz szemirámisz / látja, a fákat / tartja a törvény, / szent vonalakból / épül a kert, rend / lelke az örvény” – Farkas Arnold Levente verse. 

„Ma nem jön el a dél. A harangszó helyén / megpihen a kert. Elfogysz. / Mint az ág, amit visszametsz a kertész, / a fák nyugalmi időszakában, / lombtalan állapotban sötétséggel töltik meg / a...

„Fájdalma őt üvegszoborrá gyúrta, / ha vétke volt, érte megszenvedett. / Úgy intézd, hogy ne lásd viszont újra, / zárd le a sírt, s védd a lelkedet.” Vári Fábián László verse a Bárkából.