Versek

„Kialszanak a kósza csillagok, / a napsugár az égen fölragyog, / és akkor is és ott is nélküled, / magányom összezúzott kék üveg.” Nagy Mihály Tibor utolsó versei a Bárkából. 

„Tébolyának most adja épp jelét. / Életerejét nagy hordókba tölti, / árnyékban tölti el az életét. / Az ember robajló aknamezőre lép.” Simon Adri versei a Bárkából. 

„Cilinderéből a nyúl kiszimatol, / a közönség olcsó varázslatra vár. / Valami egyszerű, bársony-sima soul / búg a háttérben, mint rezgő szalmaszál.” Farkas Gábor versei a Bárkából. 

„mint régi szobám a harmadikon / a költözés előtt, mikor már platóra hordtuk / mindenünk, s én csak néztem az elhasznált / falakat, milyen fülledten állhattak éveken át / a tárgyaim mögött” – Becsy...

„Add vissza az Istennek ami megtarthatna még / mondta Pedig nem volt köze Istenhez Hozzá sem / Senkihez nem volt köze A semmihez volt köze” – Zalán Tibor versei a Bárkából. 

„gyertek dőljetek le ránk / pihenjetek meg rajtunk // boldogan éltünk mi is / amíg meg nem öltetek” – Visky András versei a Bárka éléről. 

„És más zene lesz, / megszólal az univerzum, minthogy / a mobilhálózatba gabalyodva / felzúg sok adást egy időben fogva / a telefonba belebújt rádió.” Géczi János versei a Bárkából. 

„Még ott kéne lennem, s már másutt vagyok. / Az otthon elköltözött, és messze, messze, / az ég legalsó peremére forrva / gondolok a beregi hegyekre.” Finta Éva versei a Bárkából. 

„a gépmadár lassan ereszkedik, / elém tárul, ki tudja, hányadszor, / a város, ahol a legnagyobb lengyel költő, / Adam Mickiewicz egyszer sem járt.” Zsille Gábor versei a Bárkából. 
 

„Kérdéssé görbülve hitetlen Tamás / kér szót: Teremtő Atyám, a belém szúrt / dárdával együtt? A Néró által meg- / kínzott, lefejezett Szent Pál apostol // susogva kérdi, akár a szelek a / falevelet:...