Tanácstalan

ebben az örökös esőben
széttolódnak az irányok
Ha nem megy sehova
akkor sincs már ott
ahol maradni akart
Ha nem biztos
a holvan
hogyan lehetne
bizonyossága arra
hogy van

Talált vers – F. M. D.-től

A mai kor
az arany középszer és az érzéketlenség kora
a lustaságnak a tudatlanság dicsőítésének
a munkára való alkalmatlanságnak
a készen kapott eszmék és eszmények
fogyasztásának a kora
Senki sem gondolkozik
ritka az olyan ember
aki valamiféle eszmét termel ki magából

Köz és élet

(Egy nyári konferencia margójára…)

Közösségem csak önségem,
közös vagyok magammal,
önbaszó belső kalandor,
nem bírja csönddel, hanggal,

maga körül, hogy a világ,
akárhogy nézi, ferde.
Fekszik egy kifagyott ágyban,
akár árokba esve

a részeg. A derengés
föléje hajol, s lehányja.
Méregeti a pengét,

és a csuklóját. Magánya
készülődés. A nemlét –
kurva a sarkon – bevárja

Dante Dezső nyomában

mit ér az ember útjának fe
le ha lóg az ember fél töke

maximák – vagy mégsem

Szép vagy mint a bűn és
eltolta magától a nőt

Közhelyes vagy mint egy
félreértett baszás és
magára húzta a férfit

A táncórákra
mákvirágokat cipeltek
a matrózblúzos hullamosók

Helmutot játszik
És egyetlen jelenete van
És az ő ideje csak később jön el

A híresztelés
minden alapot nélkülöz
Nem iszik Csak haldoklik

Az árvaházak
köszönetet mondanak
és azonnali hatállyal bezárnak

A hazugság
a színész igazsága
Az igazság a halál színészete

Mint művész
elkövetett ostobaságokat
belelovalta magát őrültségekbe
Bár ezek nem álltak jól neki sem

Úgy kerülte a
szembenézést akár
az elhallgatással találkozást

Az anyag
megszólaltatásának
kísérlete az anyag
kurdarcába fullasztása maradt

A figurák
szándékos eltorzítása sem a
várt eredményt hozta

Ezen a helyen
erről nem szokás beszélni
Hallgatni pedig még kevésbé

Nyavalyatörős évszak
Három nap három éjjel
pezsgővel itatta a koporsókat

Képtelen
eldönteni melyik a
gyengébb a szíve vagy a feje

Ha nincs kellő
hangsúly a szavakon
el vagyunk veszve – de
legalább életben maradunk

Már nem hisz
az életben Csalódott benne
Túl későn tudta meg hogy szereti

Parafrázia

Mint lenge könnyü lány ha odaintik
kinyujtózott a színész oldalán
Zord téli tájból próbálta összerakni
De ez is csak hakni Ahogy az is csak hakni

Vágy

perverz józansággal
belecsapni az éjszakába
na az lehet a valami

Vagy csak emléknyom

Madárdal verdes
a semmi felé
csak emléknyom
vagy verstöredék
vagy csak a fájdalom
előjátéka benne

*Szeretettel köszöntjük a hetvenéves költőt. Kívánunk neki jó egészséget és töretlen alkotókedvet.

Megjelent a Bárka 2024/4-es számában.

Főoldal

2024. augusztus 27.

Vissza