Bék Timur
A nemlét alakváltozatai
Félre se néztem, egy év elment:
idő-holtág, tao-görbület.
Kemény deszkákon egymás mellett
elbeszélgetünk mi nélküled.
S ha magam vagyok, hozzád beszélek –
így tud még lenni, látod, a lélek;
ez maradt, emlékek, egy dobozka por,
és a csalfa érzés, hogy vagy valahol.
De lesz majd, Apám, hogy emlék sem leszel,
csak történetek – ismert ismeretlen,
ez a vers (nekem is) túlélésre kell,
ha találkozunk a semmi-ligetben.
Mert előbb-utóbb, minden hiába,
átköltözünk hőenergiába:
Így leszünk, mint hunyt csillagok szoktak,
részei a kozmikus titoknak.
- - -
Nyílni, mintha szirmuk volna:
ez a dolgok végső dolga.
Illatozni az éjbe, mígnem
elillannak ébenében.
Kilincsek
háziorvosi rendelő
önkormányzat
temetkezési vállalkozás
otthon
egyre könnyebb lenyomni
egyre nehezebb elengedni
Mézga
Most minden jó, és olyan ritka ez!
A ráncokon mézgát növeszt a Nap,
ezentúl az égbolt nyitva lesz,
és letelepszik a pillanat:
Pókháló-mandala a fényben,
mézgát növeszt a nap a ráncokon;
Minden rendben van, csak én nem,
de ember vagyok – alkalmazkodom.
Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.