Babiczky Tibor
Egy fiúról
Széles csípője volt és kicsi farka,
vádlija jólívelt, a válla erős.
Talán emiatt volt, hogy legelöl ment
harcba, mikor hívták, s elsőként zuhant
végül a földre. Állj meg a sírjánál,
könnyeket ejtve – mert kúrni kevés volt,
ölni gyenge, s férfi sosem lehetett.
Az öltözködésről
Ez a halál, amit megörököltem, nem jó rám,
rossz a szabása, derékban túl bő, a vállam viszont
nem fér el benne – eredetileg sem volt senkié.
A piacon a lűd meg a hettita árusok
kínálnak ilyen ruhát: senkire sem jó igazán,
de megfelel mindenkinek. Jobb körökben –
nincs kérdés – lenézéssel fogadják, ha az ember
önmagát, és persze az alkalmat, nem tiszteli meg.
A görög
Azt a görögöt, bár évekig nem szólt
hozzá senki, végül mégis
befogadta a város. Talán mert jól
értett a borhoz, s tisztelte
a tengert. Megszerettük józan mámorát,
és mondtuk is neki sokszor:
„Ti, görögök, mindig gyermekek vagytok,
öreg görög pedig nincs is.”
[Töredék]
Más törvényt nem ismerünk: fiatal
testünket az idő önkényének alávetni.
Minden egyébre igaz: ne építs, nem omlik össze.
Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.