Mogyorósi László
Lányregény
Te vagy életem lányregénye,
a cukormáz alatt annyi
elfojtott düh, keserűség,
a rózsaszín menyasszonyi ruha alatt
fondorlatos fekete özvegy
Te vagy életem lányregénye,
nem felhőtlen vígjáték,
de komor, kegyetlen kánon,
akár a héber biblia
A Sion-hegyre kapaszkodom fel érted,
élet után kutatok a Holt-tengerben,
fekete hajad lobog, népek zászlaja,
szemedben láng,
megtisztító tűz,
lázas gyerek vagyok,
ajkad sivatagi kút.
Hűség
Most tél van, de hiányod didergetőbb
sarki teleknél, Sztálingrádnál,
frontvonalak, vénák feszülnek,
s mintha körmöddel belevájnál.
Bűnöm, hogy nem tudok hűtlen lenni
hozzád, de tőled azt kívánom,
hogy megcsalj mindenkit, akit szeretsz,
s csak egymásnak legyünk e világon.
Vallomás
Pornót nézek – a testi szükség
nagy úr. Két éve, hogy kívánlak,
a viszonzás reménye nélkül
fizetem adóját a vágynak.
Minden porcikád tündököl bennem,
kínvallatás, hogy nem vagy enyém –
ezt hörgöm, verset, vért köpök,
de nem hal meg bennem a remény.
Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.
