Szabó T. Anna
Fekete. Fehér.
Észak, észak, jéghártyás víz,
fény hevíti, szél olvasztja,
amit estig levetkőzött,
virradatra visszafagyja.
Észak, észak, dél és éjfél,
tükre éles, tükre párás,
befagyott az út mögötted,
amit éltél, élje már más.
Véget ér a téli éjjel,
hol az élők vízen jártak.
Barátkozz a fényességgel,
add magad a tágas nyárnak.
Allegro
Amikor a kék amikor visszatér
amikor a hályogoson és
homályoson és haragoson túl
egyszerre újra felkel
és megtelnek a fák csivogó vérrel
és dobogással és követeléssel
amikor a kék végre visszatért
de a rovarok
java már oda
mert eljön el
igen az éhség
vegyél nagy levegőt
ma még ma van
jön a tavasz a nyár
eljön az ősz
eljön igen
amikor a kéket visszavonják
és színről színre látjuk olvadó arcunk a füstben
igen akkor
boldogan mohón
hurrá jön a nyár
fuss táncolj lélegezz lihegj örülj
mártózz a vízbe ölel az enyhe nap
egyél igyál szeress
de jó neked nekem
de jó nekünk
a dobogásunk a követelésünk
a még még még még éhes ingere
a mohóság mi visszanyel magába
tíz év se kell
igen
de akkor
most öleljünk neveljünk gyermeket
a világ baja nem a mi bajunk
éhünk nem éhe
szomja nem nyomaszt
mienk a még
mienk a most
itt jó nekünk
igen de majd
igen de már
az első csapás megvolt: a rövidlátás
a második megvolt: a butaság
a harmadik most van: halálokádó égbolt
hol köd mögött nincs kék már csak az űr
a negyedik most van: fuldokló tenger
telenyomva zajjal olajjal műanyaggal
az ötödik lesz az állatok vége
hatodik: háború
hetedik: járvány
nyolcadik káosz
kilencedik a tűz
és a tizedik lesz a születés
mikor a kék, amikor visszatér, amikor a forrón és a hályogoson és
a homályoson és a haragoson túl
egyszerre újra felkel
Megjelent a Bárka 2019/2-es számában.