Bors Anna
Fiatal
Azt hittem, örökké fiatal maradok,
fiatal, amilyen te még csak leszel.
Nagyanyó beszél,
a képeskönyv ölébe eresztve,
beszél, és közben kuncog is magában:
különben még most is azt hiszem.
Szemüvegesek
Mit tudtam én még gyerekkoromban,
hogy én is szemüveges leszek.
Néztem, ahogyan nagyapám rálehel a lencsére,
majd zsebkendőjével megtörli az üveget.
Közben hunyorgott. Nem törődött semmivel.
Ha szóltam hozzá ilyenkor,
válaszul csak hümmögött.
A pillanatnak úgyis mindjárt vége,
kivárhatja bárki,
de tisztítani csak elmerülten lehet.
A fürdőszobában
A fürdőszobafogason
egy strandruha,
hálóingnek is elmegy,
kint hónapok teltek,
épp november,
itt elszaladt egy pillanat,
a pillanat,
mikor eltehettem volna,
a ruha most már ott marad,
a gardróbban is,
terhesnadrágok között
sortok és szűk kabátok,
kint november,
állok a zuhany alatt,
nyáron hideg, télen meleg vizet
folyatok testemre,
a testem sokat változott,
ne nyissatok rám, jól vagyok.
Az erdei sétákon
Az erdei sétákon
lehajtott fejjel jártam,
kisbékát kerestem,
ha találtam egyet,
tenyerembe zártam,
érezni,
mint kapirgál gomb-ujjaival,
érezni apró, puha hasát,
a véremmel rokon lüktetést
és azt az ismeretlen hajszál-akaratot,
ahogyan menne, szabadulna tőlem,
és mikor kinyitom kezem,
ahogy elrugaszkodik,
érezni összeszedett erejét.
Lassacskán még
Lassacskán szürcsöli a megmaradt időt,
fél, nehogy a bögre kiforduljon kezéből,
a keze már nyolc éve remeg,
remegő kézzel sok mindent nem lehet,
de maradni még, mert a kutya.
Átkelés
Egy nő áll a turistabuszon,
szőke haját fújja a szél,
a sarkon egy idős férfi magában beszél.
Rendőr bújik a traffipax mögé,
a száguldás joga egy szűk rétegé.
Ahogyan a zebrán az átkelés is,
a rohanás ma egy népszerű fétis.
Aki lemarad, öreg, vagy beteg,
aki a szabályhágástól remeg,
aki már nem hiszi, hogy az autó megáll,
azt egy oldalon éri élet és halál.
Piac
A paradicsomok közé gurult egy fekete bogyó,
lehet, hogy valami mutáns áfonya,
vagy áfonyától ihletett ribizli,
ez a jó a piacban, hogy ott megtörténhet,
ott nem előrecsomagolva terem az áru,
keveredhetnek egymással a gyümölcsök,
így minden színesebb,
és a meglepetés sem csupán az lehet,
hogy bár tetszetős a külcsín,
íze nincs semminek.
Rád tekint a hold
Mint a szellő,
ha befúj az ablakon,
de nem a nappali
uralkodó szárnyán,
nem is a konyha művészbejáratán,
hanem a réseken,
az ajtó alatt,
a háló ablakán,
ahol bársonnyal volt
bevonva a párkány,
alatta rendben
határidőnaplóid,
70, 80, 90,
drámák és egyszerű minták,
melyeket követtél
évtizedeken át,
hogy aztán váltsál,
hétévente, kilencévente,
vagy nem is így,
a könyveid, az érmeid,
emlékeid,
amit gyűjtöttél,
elmondom, mi vagy,
érintés a kezemen,
melynek melege elkísér,
a földet beborító kalap,
peremén holdsugár játszik
minden éjjel.
Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.
