Mogyorósi László
Minden vitán felül
Sodródtam céltalan éjek során át,
már nem remélve csodás panorámát,
parttalan volt a hétköznap, a munka,
sivár szünetjel létemnek rundfunkja.
Majd kiváltál az arctalan tömegből,
némán néztem csak sétádat le meg föl,
hogy könnyű nyári ruhádban libegtél
a számítógép elé, és hideg tél,
múló idő sem nehezíti lépted,
kecses virág vagy, ilyen maradj, kérlek,
mint nyári ruhádban narancsszín minták,
kibontott hajadban kígyózó indák,
nagyobb fogaskerék egy gépezetben,
hogy lehetne nélküled lélegeznem,
ki nem vagyok, csak rajtad ékezet,
hogy megtapasztaljam a kéjeket,
ki célommá tetted a szolgaságot,
e torz világban vezet zord arányod,
s nem térdeplek le eléd könyörögve,
hogy taníts bármi kétes gyönyörökre,
lehetsz királynő, lehetsz kurtizán,
a szépség felül áll minden vitán.
Hattyúk tava
Fekete hajad kibomolva
verdes, fekete hattyú tolla,
mint szívem sötétzárkájában,
hol copfod korbácsát kell álljam,
kegyetlen balett ütemére,
lépted a táncok tüneménye,
hozzád gonosz varázslat láncol,
s el is választ: zenét a tánctól,
de éppen attól szép e tánc, hogy
mi nem törhetjük meg az átkot,
szempillád, hattyú-szárny remeg meg,
míg mázsás igéket lebegtet.
Fekete rózsa
Hajad kibomolva,
mint fekete rózsa,
kehely, mely bibét rejteget,
az áldozati serleget,
szemed sötét kút, szomjamat
benne lobogás oltja csak,
pokol és menny, mely őselem
mágiája csal, jöjj velem,
vagy mint a bárány a bárd alatt
megváltás, hiába vártalak.
Álom az ifjúságról
Azt álmodtam, hogy a tenyerembe vettem a kezedet,
karcsú ujjaid,
egy röpke pillanatra.
Lélegzetnyi ölelés,
sikolynyi álmom az örök ifjúságról,
aztán a verejtékes, lucskos ébredés,
haldoklók zihálása,
rémület és döbbenet.
Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.