Papp Gréta
Grafitcsalád
Anya azt mondta
rajzoljam le a családot
amikor kirándul
néha kimegy a szabadság
a vonalból nem fér a papírra
minden fekete csak anya fehér
arcánál megcsúszik a ceruza
szemében apa egyik lába hosszabb
én mindig a rövidebb mellé állok
úgy könnyebben hajol le kezemért
aztán szeméből kiradírozom apát
akkor megreccsen a lépcső
idegen térd anya hív én
befogom a fülem
és magára hagyom
a telefoncsörgést
Felhőhasadás
A tetőtéri szobában ülünk,
egy ágyba bújik a család.
Nézzük, ahogy vetkőzik a felhő,
Árnyékszürke az imánk.
Kezünket összekulcsoljuk, ha vihar közeleg.
Dörgéseknél egyre hangosabban,
szavak közepén veszünk levegőt.
A villámok közé képzeljük Istent.
Megijedünk; ha dörög, anyához tapadunk.
Kidörzsöljük szemünkből a fényt, anya buzdít,
hogy hangosabban. Hiába:
hangunkat rossz irányba viszi a szél.
Bújócska
Bújócskáztunk anyával,
amikor apa hazaért.
Beküldött a szobába,
én voltam a hunyó.
Tízszer számoltam el százig,
és ő úgy elbújt,
ma sem találom.
Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.
