Karacs Andrea
Plusz egy
Ha egy reggelen
a kávém mellett ülve,
azt mondanám neked,
kétszer kettő: öt,
tudnád-e azt felelni,
örülsz, hogy rájöttem?
Képes lennél-e
úgy súgni a fülembe,
nálad néha hat is,
hogy felnézhessek rád?
De legfőként
megfognád-e a kezemet,
hogy elinduljunk
másoknak is megmutatni?
Extra black
A szempillaspirálra „extra black”
van írva, nem látszik feketébbnek,
mint a szimpla fekete, mégis ez kell,
elhiszem, bebeszélem, hogy ez annyira,
de annyira extra, és black, tudom,
és ez feldob, valóban, meglepően
feketébb, annyira, hogy ettől észre sem
veszik, hogy fölötte, fölötte vagy tíz
centivel, a hajam helyén, kendőt hordok.
Levegő
Nagy levegőt vett, mint aki lemerülni
készül a víz alá, ami ott is volt
a jobb kezében, üvegpohárba zárva,
a balban meg, nem emlékszem, hogy
került oda, egy maréknyi gyógyszer,
csak a kisszékemen ülve vártam,
ahogy ismét szájon csapja magát,
és átsiklott aznap is a túlsó partra.
Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.