Szepesi Dóra
Bátraké a szerencse!
A félelem helyes kezeléséről és a bátorság erejéről olvashatunk Csóka Judit legújabb népmeseválogatásában. A Mesék a bátorságról című kötet szerzője meseterapeuta, klinikai szakpszichológus, több témában publikált már könyvet; így a pénzről, férjekről és feleségekről, a szabadulásról, a gyógyulásról; összefoglaló műve a Meseterápiás utak és kalandok; Szabó T. Annával közös kötete, az Egy testben két szív a várandósságról szól.
Csóka Judit a meseválogatásait egy előszóval indítja, amely megvilágítja a kötetben szereplő témát és a motivációt, hogy miért e köré csoportosította a meséket, s ezek után röviden ismerteti is mindegyiket. A Mesék a bátorságról első részében félelemről, a második részben bátorságról szóló történeteket találunk. „A félelmet meg kell ismerni és cinkosunkká kell tenni” – idéz Al Ghaui Hesna Félj bátran! című kötetéből egy gondolatot a szerző az előszóban. A bánat, az elkeseredés, a felháborodás alkalmassá tehet minket, hogy ne tartson gúzsban a félelem – írja Csóka Judit, és megosztja a könyv megírásának egyik aktuálpolitikai motivációját: ez a közelmúltban nyilvánosságra került kegyelmi ügy, amelyből kitűnik, hogy évekig tartott a bicskei gyermekotthonban a molesztálás, és az abúzus áldozatai közül senkinek sem volt bátorsága kiállni, felfedni a tényeket, illetve, akinek volt is, annak nem hittek. A könyvbemutatón a szerző kifejtette, hogy a külső és a belső biztonság megléte védelmet jelent, a figyelmes, támogató és empatikus közegben oldódik a magány, a szorongás. Csóka Judit a kardiológián dolgozik, azt tapasztalja, hogy a betegek nagy része átélt valamilyen traumát. Szolidaritás működik a meseterápiás foglalkozásokon, a mesehallgatók úgy érzik, azok a dolgok, amik a mese szereplőivel megtörténtek, valamilyen formában velük is megtörténtek. A mesék által közvetített üzenet végső soron az önbizalmat táplálja, a mesék világa – amely egy szimbolikus, archaikus világ – működik és hat, attól függetlenül, hogy a modern világunktól esetenként nagyon különbözik.
A kötet első meséje, A gyáva Samba mali mese. A főhősnek már a neve is azt jelenti, anyámasszony katonája, igazából nem gyáva. Ugyan kiskorában összerezzen az apró zajoktól is, de amikor felnő, a hadakozás önmagában nem lelkesíti, a harctól az érdektelenség tartja vissza. Később mégis kalandok sorát éli át, majd egy megszégyenülése miatt egyszeriben fontossá válik számára, hogy megmutassa az erejét és a bátorságát. A hét félelem című Amur-parti mesében Indiga belső átalakulását a testvérének elvesztése indítja el. Amikor veszélyes helyzetekbe kerül, mindig azt mondja magának: „Ez még nem a félelem. Az még csak ezután következik.” Mivel a helyzeteket nem ítéli félelemnek, ezért képes helytállni, és nem marad el a jutalma sem, „a végén minden jóra fordul” – ismerős mesei elem. A fordulatot egy külső, belső vagy felsőbb erő hozza meg, így például A Naphercegnő breton mese főhőse „Isten segítségével” szerencsét próbál, megoldja a feladatokat, bízik segítőiben. Van, hogy váratlan, extrém helyzet szül bátorságot, mint A vaddisznó és a bátor rádzsput asszony történetében: a nő egyetlen hatalmas csapással leszelte a fenevad fejét… Sugallat, hirtelen támadt magasztos ráérzés is meghozhatja a bátor döntést. „Szeretem őt, és ő is szeret engem, ez nem elég?” – mondja a főnök lánya, és hozzámegy a csigabiga fiúhoz, ezzel mellesleg megváltja őt Az elátkozott csiga fülöp-szigeteki mesében.
Ismerős mesei mondat a „Jótett helyébe jót várj!” – ezt teljesíti be a Kavicsok potyognak az égből című bolgár láncmese, amelynek hősei a kiskakas, a kacsa koma, a sündisznócska, a tapsifüles, a róka koma a medve és a farkas, végül pedig a sas. Amikor pedig egy titokzatos keresztanyától bátorrá tevő ajándékot kap az újszülött fiú, az felnőttkorra „beérik” (Királylány a lángpalotában, erdélyi szász népmese). Szintén csodás lények szövik a szálakat A gyűlölt vő című szlovén népmesében, amelyben az elveszejtendő gyermek megmenekül, talált gyermekként felnő, boldog lesz, a rosszakarója megbűnhődik – így válik valóra a sorstündérek jóslata. Az egzotikus mesék közül kettőt emelnék ki: A tudós ember bátorsága című kínai népmeséből, amelyben a hencegő tudós tévesen ítélte félelmetesnek a dolgokat az üres házban, azt is megtudjuk, hogy a bátorság székhelye az epe… Az ausztráliai mese a Gaya-Dari, a csőrös emlős a kirekesztettségről szól. A fiatal kacsát elrabolja a vízipatkány, együtt élnek egy darabig, majd a kacsa elszökik, de gyerekei születnek, akiknek furcsa kinézete lesz, kacsacsőrűek, a testük meg patkányszerű. Kacsamama hazamenekül, de a törzse nem fogadja be, elüldözik a gyerekeivel együtt, teljesen egyedül marad, elpusztul, de máig élnek a leszármazottai: a kacsacsőrű emlősök. Félelemhez, gyávasághoz kapcsolódik a Derék Jankó meg a kemény kenyér című székely népmese is: a két idősebb fivér otthagyja a furcsa kívánságot kérő öregasszonyt, mert attól tartanak, kinevetik őket. Jankóban nem merül fel ez a gondolat, és ő meregeti a csillagokat a kút mélyéről. Nem mindennapi feladat, de csak az lesz méltó a „gyönyörűszép virágfiatal” unokára, aki ezt a látszólag értelmetlen feladatot elvégzi.
A népmesék a jövőbe vetett hitet közvetítik – fogalmaz Csóka Judit. Nem szükségszerű, hogy a sérülés megbénítson, a mesék szerint ugyanis bármilyen tarthatatlan helyzeten lehet változtatni; a főhős sikerre viszi, pozitívvá fordítja negatív helyzetét, és saját erejéből fölépít egy új világot. Mert, ahogy mondani szokták, bátraké a szerencse!
Csóka Judit: Mesék a bátorságról, Corvina Kiadó, 2024, 271 oldal, 4990 Ft
